Jogállam, 1903 (2. évfolyam, 1-10. szám)

1903 / Tartalommutató

II. Büntetőjog és eljárás. 4i törvényes képviselője kiskorú gyermekének, ha a törvényes atya még életben van. Vádlott erőszakos nemi közösülés kísérletét követte el a hétéves Sz. Róza ellen. E miatt a leány anyja kellő időben előterjesztette az in-ditvánvt, az atya azonban, habár a vizsgálóbiró őt ismételve megidézte, nemcsak nem tette azt magáévá, hanem az idézésre meg sem jelent. A szegedi kir. törvényszék ennek daczára, az anya feljelentése alapján elitélte vádlottat; a kir. tábla azonban felmentette őt azért, mert az inditványt nem a törvényes képviselő terjesztette elő. Ez Ítélet ellen a kir. főügyészség a Bp. 385. §. 1. C) pontjára alapított semmiségi panaszszal élt. (C.) A semmiségi panasz elutasittatik. Indokok: A Btk. nem határozván meg azt, hogy ki tekintessék a kiskorú sértett törvényes képviselőjének: e tekintetben az 1877: XX. t.-cz. irányadó. Ennek 15. és 35. §§-ai szerint pedig a kiskorú törvényes gyermeknek törvényes képviselője az atya és csak ennek nem létében az anya. Helyes tehát a kir. táblának az a megállapítása, hogy ez esetben a bűnvádi eljárás megindítása iránt indítvány előterjesztésére a kiskorú sértettnek atyja tekintendő jogosultnak. A kiskorú sértettnek anyja által •ez ügyben előterjesztett indítvány nem tekinthető arra jogosult képviselő által beadottnak; mert a Bp. 47. §-ának sem tulajdonitható oly kiterjesztő értelem, miként azt a kir. főügyész vitatta, hogy t. i. törv. képviselők alatt mindazok értetnek, a kik törvénynél fogva kötelesek a gyermek érdekeire felügyelni. Minthogy ehhez képest a bünv. eljárás megindítását kizáró ok forog fenn : a kir. tábla a büntető törvény rendelkezését nem alkalmazta tévesen azáltal, hogy a törvényes vádinditvány hiányában a bűnvádi eljárás megindítását kizáró ok miatt a B. P. 385. §. 1. C) pontja s ugyané §. végbekezdése alapján a kir. törvényszék Ítéletét megsemmisítette és vádlottat a B. P. 326. §. 4. pontjához képest a vád alól felmentette. (1902 október 16-án, 8950. sz.). Ez ítélet minden szükség és ok nélkül összezavarja a magáninditványt •{Btk. 113. §. Bp. 13. §. 9. bek.) és a magánvádat (Bp. 47. §.). Az erőszakos n. k. esetében, mig a kir. ügyészség képviseli a vádat (Bp. 2. §.), miként a jelen esetben, nincs magánvádló, hanem csak sértett, illetőleg magáninditványra jogosult. Arról pedig, hogy a kiskorú sértett helyett ki terjeszsze elő az inditványt: csak a Btk. 113. §-a rendelkezik, a melyhez a Bp. 47. §-ának mindaddig semmi köze, mig a vádat a kir. ügyészség képviseli. Az utóbbi §. belevonása tehát ez eset eldöntésébe csak a fogalmak összezavarására alkalmas. A fogalomzavar egyik jelensége az is, hogy a C. ((törvényes vádinditvány* hiányáról beszél, holott ez esetben nincs szó vádról és vádinditványról, hanem csak magáninditványról. A vádinditvány perjogi fogalom, de a Bp. szerint itt is csak a jbirósági