Jogállam, 1903 (2. évfolyam, 1-10. szám)

1903 / Tartalommutató

///. Magánjog- és eljárás. 25 tagadja, hogy felperes 1897. évben azért vette volna vissza amaz ingatlanokat, hogy azokat ő maga használja. Előadja I. rendű alperes, hogy felperes mind a két alperesnek minden kikötés nélkül s azért adta át a kereseti ingatlanokat, mert ö maga már öreg lévén, s kocsit, lovat és a gazdasághoz szükséges egyéb holmikat nem tartván, nem akart azokkal bajlódni és így egyszersmindenkorra adta oda amaz ingatlanokat alpereseknek. II. rendű alperes nem védekezett. Az egri kit: törvényszék 3867, 900. sz. a. felperes keresetének helyt adott a következő indokolással: A járásbiróságtól beszerzett iratok, nevezetesen a másodfokú itélet alapján a kir. törvényszék megállapítja, hogy itteni felperes jelenlegi alperes kérelme folytán 1898. évi május hó 20-ik napján arra köteleztetett, mikép a makiári 40. sz. tkvi betétben felvett ingatlanokból 2 hold és 600 • öl területet itteni alperes részére 15 nap alatt birtokába bocsássa vissza. Megállapítja továbbá a kir. törvényszék, mert alperes nem is tagadta, hogy utóbbi a fenti itélet alapján magát ama terület birtokába végrehajtás utján vissza is helyeztette. Eme ténynyel szemben alperesnek kellett igazolni abbeli állítását, hogy ő 1898. év nyarán még a jelen kereset beadása előtt a kereseti ingatlanokat felperesnek átengedte s hogy a felperes még a kereset beadása előtt azokat használatba is vette. Alperesnek azonban ebbeli állítását beigazolnia nem sikerült. A kir. törvényszék megállapította, hogy felperes a kereseti ingatlanokat nem ajándékozás jogczimén ruházta át alperesekre, hanem csak visszavonásig használatra engedte át azokat. Ez okból alpereseket a rendelkező rész értelmében az ingatlanok visszabocsátására kötelezte. Ebből kifolyólag alperesek a kereset beadásától kezdődőleg feltétlenül rosszhiszemű birtokosoknak tekintendők és mint ilyenek az elvont hasznokat megtéríteni tartoznak annál inkább, mert bár a sommás visszahelyezési perben I. rendű alperes nyertes lett is, tekintve, hogy ama perben csak a tényleges birtoklás kérdése tétetett vizsgálat tárgyává, I. rendű alperesnek a fentiek értelmében már a sommás visszahelyezési kereset beadása idején sem volt joga a birtokhoz és így az egész 1898. évi terméshez sem lett volna joga, felperes azonban az elvont hasznokat csak a kereset beadás idejétől követeli. A budapesti királyi ítélőtábla 7004/900. sz. alatt az elsőbiróság Ítéletének felebbezett marasztaló részét megváltoztatta. — Indokok: Azt a körülményt, hogy a vitás ingatlanok a kereset megindításakor az alperesek birtokában voltak, a felperes tartozott bizonyítani, mert