Jogállam, 1903 (2. évfolyam, 1-10. szám)

1903 / 4. szám - Magyar magánjog. V. Öröklési jog [könyvismertetés]

258 IRODALOM. natnak, hogy a bűnvádi eljárás nem csak megindítása pillanatában, hanem egész tartama alatt is bűnvádi eljárás. A miből logikai szükségszerűséggel következik, hogy miután országgyűlési tag ellen mentelmi jogának felfüggesztése nélkül bűnvádi eljárásnak helye nincs, országgyűlési tag ellen mentelmi jogának felfüggesztése nélkül bűnvádi eljárás sem meg nem indítható, sem nem folytatható.* Dr. Hál Faustfin. IRODALOM. Magyar magánjog, szerkeszti dr. Fodor Ármin. V. Öröklési jog. (írták: dr. Kolo^sváry Bálint, dr. Kern Tivadar, dr. Baranya/ Béla, dr. S^ladits Károly és dr. Reiner János. Budapest, Singer és Wolfner kiadása, 727 1. Ara fűzve 1 <; korona). Alig képzelhető alkalmasabb idő napjainknál ama becsületbeli tartozás lerovására, mely az országbírói értekezlet óta megszilárdult jogrendszer részletes és rendszeres egybefoglalását hangosabbnál hangosabban követeli, alig egyúttal szerencsésebb megvalósítója ez egybefoglalásnak, mint dr. Fodor Ármin aegise alatt. A beneficium inventarii az örökjog terén kettősen szükséges, mert hiszen Zsögöd, Zlinszky és legújabban Schwarz Gusztáv úttörő monográfiái daczára még mindig hijjában vagyunk egy a magyar örökjogot a maga egészében felölelő műnek. Már e szempontból is helyeselnünk kell, hogy dr. Kern Tivadar nagy jelentőségű munkájának kibővítéseként jutott a Fodor-féle Örökjog a jogászközönség kezébe, hiszen az előbbinek mindenünnen elismert előnyei túlontúl indokolják a szerkesztő eljárását, melylyel egyúttal fiatal jeleseinknek alkalmat akart nyújtani egyes fontosabb örökjogi kérdéseknek monografistikus feldolgozására is. Másfelől persze a kibővítés adta kényszerhelyzet okozza azt is, hogy ¥ Szerkesztői megjegyzés. Az utolsó helyen emiitett eset tárgya az volt, hogy vádlott a járásbíróság által rágalmazásért pénzbüntetésre ítéltetvén, ez ítéletet a kir. tábla is helyben hagyta. Az ezt követő második napon azonban vádlott országgyűlési képviselővé választatott. A kir. tábla ítélete vádlott és panaszos előtt kihirdettetvén, ez ellen mindketten felebbezést jelentettek be; a Curia azonban az 1885 : VI. t.-cz. 7. §-a alapján a felebbezést visszautasította. A Curia ez esetben azért nem látta szükségesnek a kir. tábla ítéletének meghozatala után beállott mentelmi jog fölfüggesztését, mert az 188? : VI. t.-cz. 7. §-a szerint csak vádlott javára változtathatta volna meg a kir. tábla ítéletét (ha büntető cselekmény fenn nem forog), vagy pedig, ha ezt nem tehette, vissza kellett utasítania a felebbezést. E szerint egyik esetben sem forog fenn a vádlott zaklatásának lehetősége, a mi a mentelmi )og fölfüggesztését szükségessé tette volna. Erre csak akkor kerülhetett a sor, mikor a Curia visszautasító határozata folytán a vádlott megválasztása előtt már jogerőssé vált kir. táblai Ítéletet végre akarták hajtani.