Jogállam, 1903 (2. évfolyam, 1-10. szám)
1903 / Tartalommutató
24 ///. Magánjog és eljárás. Minthogy a telekkönyv az abban feltüntetett ingatlanok térmértéke tekintetében bizonyítékul nem szolgál és a foglalás ténye pusztán azon az alapon, hogy a felperes ingatlanainak területe kisebb, az alperesek ingatlanainak területe nagyobb, mint a telekkönyvben feltüntetett terület, meg nem állapitható, s minthogy felperes a tekintetben, hogy az alperesek az ö ingatlanaiból tényleg valamely területet elfoglaltak volna, más módon nem bizonyított, sőt az alperesek által felhívott tanuk vallomásával az nyert bizonyítást, hogy az alperesek ingatlanaikat az 1886. év óta ugyanazon határok közt bírják, a felperes tehát a természetben látott határok ka%t s%ere%te meg később ingatlanait, tehát az, hogy az alperesek foglalás által nagyobbították volna saját ingatlanaik területét, bizonyítást nem nyert: annálfogva az elsőbíróság ítéletének megváltoztatásával a keresetet egészen elutasítani kellett (nagyváradi kir. ítélőtábla 1901. évi október 21-ik napján. 2201/901. sz. Curia: helybenhagyja, 173/902. sz. a.) * Állandó gyakorlat nyilvánul a Curia álláspontjában. A bizonyítási teherre nézve sommás visszahelyezési perben lásd: Curia 1895 augusztus 28. 7280., Dtár III. folyam 3. kötet 54. szám. 25. Precarium. Felperes keresetében előadta, hogy a makiári 40. sz. tkvi betétben az ő nevére felvett ingatlanokat saját tetszésétől függő időre bármikor visszavonhatólag használatra leányának, II. rendű alperesnek engedte át, mely ingatlanok birtokába I. rendű alperes, mind II. rendű alperes férje is belépett. 1897. év tavaszán felperes elhatározta magát arra, hogy az emiitett ingatlanokat visszaveszi, mikor II. rendű alperes felperest sommás visszahelyezési keresettel támadta meg, s felperes arra köteleztetett, hogy fentebb jelzett ingatlanokból 2 hold 600 • ölnyi területet I. rendű alperes birtokába bocsásson vissza, és I. rendű alperes ez alapon magát eme 2 hold 600 • ölnvit területbe végrehajtás utján vissza is helyeztette. A sommás visszahelyezési perben csupán a megelőző egy évi tényleges birtoklás kérdése lévén a döntő, a birtokláshoz való jog kérdése birói ítélet tárgyát nem képezte, kéri tehát felperes a jelen keresettel, mikép alperesek a fenti birtokrészleteknek felperes részére való birtokba bocsátására, egyúttal a kereset beadásától a tényleges átadásig járó évi 100 frt elvont hasznok megfizetésére köteleztessenek, s a perköltségben is marasztaltassanak. I. rendű alperes elleniratában tagadja, hogy felperes csak visszavonásig adta volna át az emiitett ingatlanokat alpereseknek, s hogy I. rendű alperes mint II. rendű alperes férje jutott volna birtokba,