Jogállam, 1903 (2. évfolyam, 1-10. szám)

1903 / 4. szám - Az ági öröklés törvényhozási szabályozásáról

246 TÖRVÉN YELŐ KÉSZÍTÉS. szülője ugyanis azokban az esetekben, a midőn a nagyszülői parentelához tartozó ági személy jogát nem érvényesiti — történjék ez akár azért, mert nem akarja egyáltalában érvényesíteni, akár azért, mert ő reá nézve az örökhagyó házastársával történt megegyezés folytán az érvényesítés szüksége elenyészett — csak igen ritkán lesz abban a helyzetben, hogy a nagyszülői parentelához tartozó ági személy közreműködése nélkül az ő igényét az ági vagyonérték felére nézve alapra és összegre nézve kimutathassa. Hiszen az örökhagyó elődjéről való átszállásnak tényéről és e tény közelebbi körülményeiről az örökhagyó szülőjének (illetőleg ivadékainak) csak ritkán van kimerítő és alapos tudomása. Oly függésbe kerül tehát a szülő (illetőleg ivadéka) a nagyszülői parentelához tartozó ági személy jóakaratától, hogy a szülőnek (illetőleg ivadékának) joga maga egészen ingadozóvá és bizonytalanná válik. Ezzel pedig karöltve jár, hogy a kétes kimenetelű perek száma nagyobbodni fogna. Ezek szerint ugy tartom, hogy indokoltnak fog elismertetni jelen czikkem bevezető soraiban tett az a kijelentésem, hogy a javasolt rendelkezés szerencsés conceptiónak nem tekinthető. Dr. Weinmann Fülöp. II, A Jogállam 1902. évi 8. füzetében rámutattam arra, hogy a magyar általános polgári törvénykönyv tervezete az ági öröklés kérdését nem helyesen oldotta meg. E fölszólalásom két kiváló szakférfiú: dr. Raffay Ferenc? és dr. Weinmann Fülöp részéről elismerésre és helyeslésre talált s csupán a hiba miként való javítása tekintetében térnek el véleményeink. A megoldandó probléma fontosságánál fogva legyen szabad e czikkekben foglaltakra röviden reflectálnom. Dr. Raj?dy Ferenc^ az 1812. §. hézagán a következő szakasz betoldása által vél segíteni: «Ha ági öröklésre nem jogosult szülő vagy szülői ivadék van, az első bekezdésben jelzett érték feléi a% 1805. §. esetében a nagyszülő, másik felét pedig a? ági öröklésre nem jogosult s^ülő, illetőleg szülői ivadék követelheti. Ugyanez a szabály a nagyszülőre nézve az 1806. §. esetében, hacsak az 1811. §. esete fenn nem forog». Tény, hogy ez az expediens kézenfekvő s jogilag correct. Ellenmondásokra, fonákságra nem vezet s szem előtt tartja ugy a távolabbi ági, mint a közeli nem ági fölmenő vagy oldalrokon érdekeit. E kétségbevonhatatlan előnyöknek tulajdonitható, hogy ama magvas eszmecsere rendjén, melyet a codificationalis bizottság tagjai az ági öröklés kérdéseinek megbeszélése alkalmával folytattak, ép e\ a megoldási mód merült föl legelőször az ellentétek kiegyenlítésére (1. Jkvek II. k. 24. o. 1897 november 14.-iki szerk. biz. ülés). Tehát mindjárt az első összecsapás után, mely az ágiság védői és ellenzői között végbement, ez az eszme kínálkozott compromissum gyanánt. Ezek daczára áliást kell foglalnunk ez indítvány elien. Tekintetbe vesz-