Jogállam, 1903 (2. évfolyam, 1-10. szám)

1903 / 4. szám - Az új vándorlási törvények a jogvédelem szempontjából

MAGYAR JOGÁSZEGYLET. 24I következetesen járt el; ha nem: helytelen. Három ponton: a dologi jogok szerzésénél, védelménél és visszaszerzésénél mutatja ki stringens rövidséggel Almási, hogy a Tervezet e kívánalomnak meg nem felel; s a Tervezet kritikája körül kifejtett gazdag irodalomban alig találunk bonczolókést, mely oly élesen, oly mélyen és oly biztosan járt volna a Tervezet húsában, mint az övé. A mi még egyelőre hiányzik nála, s a mire az élet iskolája -igen hamar meg fogja tanítani, az annak felismerése, hogy az élet nem mindig olyan logikus, mint a tudomány, s hogy ezért a jognak is sokszor engednie kell a logikából nagyokat, igen nagyokat, ha nem akar egy képzelt világ számára dolgozni, a mely túlnan fekszik az észlelet határain. Almási a végletekig viszi az abstractiók alkalmazását, odáig, a hol ez az alkalmazás már a mindennapi élet tapasztalataiba ütközik. így pl. jelen előadásában azt állította, hogy a kötelmi jog megsértése, melyről a Tervezet 1078. §-a intézkedik, a Tervezet szerint egyoldalú jogügyiéi. Következteti pedig ezt az 1077. és 916. §-ok egybevetéséből. Bármit mondjanak e szakaszok, bármily erővel következnék azokból — a mint nem következik, — hogy a kötelemsértés jogügylet: ezt a következtetést még sem volna szabad azokból levonni. A kötelemsértés jogsértés, az tehát nem lehet jogügylet, a mit az emberek azért találtak ki, hogy meg* engedett akaratnyilvánításoknak kötelező erőt adjanak. Bárminő elfogadható értelmet tulajdonithatunk a Tervezetnek: de nem tételezhetjük fel róla, hogy absurdumokat codifikált. Kiragadtuk itt Almási előadásából azt, a miben kifogásolhatót találtunk, mert elvárjuk tőle, hogy tökéletes legyen; azt a számos tanulságot, a mely munkájából a jogi elméletre és legislatióra hárul, bizonyára mindkettő le fogja majd belőle a maga számára vonni. * Dr. Lukács Hugó fővárosi orvos élvezetes estét szerzett a Jogászegyletnek márczius 7-én a csökkent bes^ámithatóságu egyének büntetéséről tartott felolvasásával. A reményeket, melyeket előadó múltkori rövid felszólalásával ébresztett, ezúttal nemcsak beváltotta, hanem tul is szárnyalta. Nekünk jogászoknak nehezen megy bele a fejünkbe egy-egy komplikáltabb orvosi kérdés: dr. Lukács a szaktudós biztosságával avatott be bennünket a psychiatria rejtelmeibe. Magáról a kérdésről már mult számunkban elmondottuk a magunkét; itt csak kettőt emelünk még ki. Az egyik az, hogy, ugy látszik, igaza van dr. Salgó Jakab-nak, a ki reflektált dr. Lukács előadására, abban, hogy a szellemi degeneratio egyes fajai egymástól mereven és élesen a konkrét esetben gyakran el nem választhatók, s hogy ebből folyólag — legalább az elmegyógyászat mai állása mellett — büntetési, illetőleg gyógyítási rendszer a degeneratio különböző fajaira alapítottan ma még meg nem valósitható. A másik pedig, a mit e szemle el nem mellőzhet, Friedmann Ernő felszólalása, ki meggyőzően fejtegette,