Jogállam, 1903 (2. évfolyam, 1-10. szám)
1903 / 4. szám - Az új vándorlási törvények a jogvédelem szempontjából
MAGYAR JOGÁSZEGYLET. Almási Anlal-nak «a jogcymes dologi ügylet hatása a tervezetben* czimü, f. évi február 28-án megtartott mély és tartalmas előadásából mi, szegény halandók, keveset értettünk. Maga az előadó választotta téma is elég nehéz, elég szaktudást, elméleti jártasságot és áttekintést feltételező, hogy az ember meg ne értse, még ha igen világos előadásban szólnak is róla. Pedig mind az előadó tultömött stílusa, mind gondolkodásának komplikált és abstract volta, mind előadásának rendkívül gyors menete, a paragrafusok czitálása az egyes mondatok között, folytonos kitérések távoli összefüggésekre egy-egy közbevetett mellékmondat alakjában, és még számos más külső és belső momentum mind arra dolgoztak, hogy az előadó gondolatmenetét a hallgató ne követhesse. A szó, a nyelv, ugy hiszszük, mégis csak arra valók, hogy az ember a maga gondolatait közölje másokkal; ez a közlés pedig másként meg nem történhetik, mint az értelem közvetítésével. Az előadónak számolnia kell az emberi értelem határaival, mert hiszen mindnyájan tudjuk, hogy sokkal gyorsabban gondolkozunk, mint a mily gyorsan azt szavakban ki tudjuk fejezni. Az értelmes beszéd és hangsúlyozás még nem minden, — ez Almási-ná\ sem hiányzott; a jó előadó gondol arra is, hogy szinezéssel, a részletek kifejtésével időt engedjen a hallgatóságnak arra, hogy a hallottak lényegéről és horderejéről magának képet alkothasson; hogy itt-ott figyelmetlenebb hallgatói érdeklődését bárminő eszközzel újra a tárgyra terelje, a figyelmesnek pedig módot adjon egy kis pihenésre. Könnyű kritizálni, nehéz megcselekedni! Igaz; de hiszen mi csak a kritikára vállalkozunk. Egész más a dolog érdemi része. Almási legmélyebben szántó jogászaink egyike, a kinek logikája sokszor lesujtóan következetes, s a kinek nem legutolsó előnye az, hogy a mit alkot, önmagából alkotja, és ha rombol: fegyvereit önmagából merített anyagból kovácsolja meg. Most, a mikor előadása nyomtatásban is előttünk fekszik, bontakozik csak ki az az erős hármas vasszerkezet, mely az egész épületet tartja, bontakoznak ki azok a nagy és szép harmóniába olvadó vonalak, melyek a conceptió egységét biztosítják. A Tervezet részben elejti az abstract dologi ügyletet ; a mennyiben elejti, annyiban tehát nincs dologi ügylet, annyiban a tulajdon-átruházás csak utolsó fázisa az átruházásra irányuló kötelemnek. Ebből következik, hogy a tulajdonátruházásnak a kötelmi jog szabályai alatt kell állnia, s le kell vetnie a dologi jog köntösét. Ha a Tervezet ennek megfelel:
