Jogállam, 1903 (2. évfolyam, 1-10. szám)

1903 / 4. szám - Az új vándorlási törvények a jogvédelem szempontjából

2j6 hatóságok tényleges minőségükben rendszerint az ellenőrző és felügyelő hatóságok utasitásai, vagy legalább is intentiói szerint járnak el és igy az első fokban eljárt hatóság intézkedésében nyilvánuló jogsérelem orvoslására a felsőfokú hatóságok elfogultságuk folytán nem nyújtanak kellő biztosítékot. Ez a részrehajlóság még növekszik a parlamentáris kormányforma mellett, — a hol a kormány tagjai egyszersmind rendesen a közigazgatási ügyeknek legfelsőbb fokon való elintézésére rendelt hatóságok, — mert az itt érvényesülő párturalom a törvény végrehajtásánál önző érdekeit iparkodik megvalósítani. És ez ellen a miniszterek parlamenti felelőssége nem nyújt megfelelő oltalmat; mert egyrészről a lehetetlenséggel határos a közigazgatási élet megszámlálhatatlan nyilvánulásaít egyenkint az országgyűlés elé vinni és mindegyikben a miniszter felelőssége kérdésében külön-külön dönteni: másrészről a parlament ítélete — mint a melyet a többségben lévő párt hoz — az iránt, hogy a jogszolgáltatás a politikai constellatióktól függetlenül történik, mi garantiát sem nyújt. Midőn hazánkban a közigazgatási bíráskodás intézménvét először a pénzügyi administratio egyes ágai körében meghonosító 1803 :XLIII., illetőleg ezt az institutiót a közigazgatás egyéb vidékeire kiterjesztő 1896: XXVI. törvényczikkek megalkotásánál a birói védelem körének felette szük volta miatt ugy a parlamentben, mint a napi és szaksajtóban éles hangok emelkedtek : a törvény indokolása egyebek között főleg azzal védte a törvénybeli álláspont helyességét, hogy a magyar közigazgatási ügyek jelentékeny része teljesen nélkülözi a törvényes szabályozást, vagy ha vannak is erre vonatkozó törvényeink, ezek igen gyakran csak a főbb elvek kijelentésére szorítkoznak és e hiányosságot a közigazgatási ügyek egy részében tökéletlen kormányrendeleti és statutarius szabályok s bizonytalan szokás pótolják; továbbá, hogy az ügyek egy másik része egyáltalában nincs az objectiv jogrend által szabályozva, hanem a concret ügyesetek eldöntése — sokszor minden gyakorlati szükség és