Jogállam, 1903 (2. évfolyam, 1-10. szám)

1903 / 4. szám - A tévedés szabályozása a polgári törvénykönyv tervezetében

224 DE REICHARD ZSIGMOND Rátérek most már a tervezet intézkedéseinek részletes birálatára, a melyből ki fog tűnni, hogy a kiinduló pont helytelensége egyes esetekben mily helytelen eredményekre visz. A tervezet 897. §-a szerint a következő esetekben lehet a szerződést tévedés alapján megtámadni: 1. ha a tévedést a másik fél okozta, 2. ha a másik fél a tévedést felismerhette. }. ha a tévedésből kötött szerződés olyan, hogy abból a másik félre ingyenes előny vagy aránytalan nyereség háramlanék. Első tekintetre feltűnik, hogy a két első kategória a megtámadhatóság kérdését nem a tévedő, hanem a tévedő ellenfele szempontjából oldja meg. A két első kategóriánál — a melyeken a szabályozás súlya nyugszik — tulajdonkép nem is a tévedő tévedése a megtámadás alapja, hanem a másik félnek a rosszhiszeműséghez vagy a megtévesztéshez hasonló jellegű magatartása. A harmadik kategória pedig arra alapítja a megtámadhatóságot, hogy a másik fél ne juthasson ingyenes vagy az ingyeneshez hasonló jellegű haszonhoz. Tehát a tervezet álláspontja tulajdonkép az, hogy a tévedés maga még nem elég a megtámadhatóságra, hanem kell, hogy a tévedés mellett még más körülmény is fennforogjon a végett, hogy az ügylet meg legyen támadható. Nem nehéz kimutatni, hogy a tervezet három kategóriája mennyire szük azokhoz az esetekhez képest, a melyekben a megtámadhatóságra szükség van. Ilyenek mindenekelőtt a menthető tévedés esetei. Tudjuk, hogy gyakoriak az oly esetek, a melyekben a tévedés a rendes gondosság mellett is előfordulhat, és a melyek mégis olyanok, hogy a másik fél a tévedést a saját rendes gondosságával nem ismerheti fel. Az ily esetek a tervezet szerint ki vannak zárva a megtámadhatóság köréből akkor is, ha a tévedés olyan, a mely a legnagyobb gondosság mellett is előfordulhat és akkor is, ha a tévedés következményei a tévedő teljes vagyoni romlásával járnak. Nehéz belátni, hogy ily esetekben akár a forgalom helye-