Jogállam, 1903 (2. évfolyam, 1-10. szám)

1903 / 4. szám - A tévedés szabályozása a polgári törvénykönyv tervezetében

A TÉVEDÉS SZABÁLYOZÁSA. sen felfogott érdeke, akár a bona fides, inkább követelné az ügylet megtámadhatatlanságát, mint azt, hogy a tévedő a másik félnek adott kártérítés mellett az ügyletet megtámadhassa. De még inkább mutatja a tervezet álláspontjának elégtelenségét az az eset, ha mind a két szerződő fél ugyanabban a tévedésben van és a tévedés mind a kettőre nézve menthető. Ilyenkor nem lehet azt mondani, hogy az egyik fél tévedését a másik fél «felismerhette)), mert a felismerés lehetősége alatt azt kell érteni, hogy valaki a tévedést kellő gondosság mellett leiismerheti, az eset pedig olyan lehet, hogy mind a két fél egyformán menthető tévedésben van. A tervezet szabálya szerint a szerződést ily esetben sem támadhatja meg az a fél, a ki a tévedés folytán károsodott, mert nem hivatkozhatik a másik féllel szemben arra a tévedésre, a melyet a másik sem ismeretett fel. Már pedig ily esetben a forgalom biztonsága végett sem szükséges, hogy a mindkét fél közös tévedésén alapuló szerződés hatályban tartassék, a bona fides pedig nyilván azt követeli, hogy ne kényszeríttessék a szerződés megtartására az, a kinek a közös tévedés kárt okoz, és ne követelhesse a szerződés teljesitését az, a kinek haszna csak a közös tévedésből származnék.* Nem elégséges a tervezetnek az a harmadik kategóriája sem, mely szerint a szerződés megtámadható akkor is, ha a tévedő ellenfelére nézve ingyenes előnynyel vagy aránytalan nyereséggel járna. Ezt a szabályt, a melylyel a tervezet a saját alapelve alól kivételt téve az ellenkező álláspontnak tesz engedményt, csak helyeselni lehet annak, a ki általában az ellenkező álláspontot tartja helyesnek. De ez a szabály ismét abban a hiányban szenved, hogy nem a tévedő fél szempontjából, hanem a másik fél szempontjából akarja a megtámadhatóság kérdését megoldani. * A bizottsági jegyzőkönyvek szerint Schwarz Gusztáv Imling Konrád felfogásával szemben annak a nézetnek adott kifejezést, hogy a közös tévedést hallgatólagos feltételnek kell tekinteni (Jegyzőkönyvek, IV. köt. 22j. lap). Kérdéses azonban, hogy a gyakorlat hajlandó volna ily értelmezésre.