Jogállam, 1903 (2. évfolyam, 1-10. szám)

1903 / Tartalommutató

20 ///.- Magánjog és eljárás. 20. A kir. Curiának az 1890. évi XXV. t.-cz. 13. §-a alapján hozott XIV. számú polgári döntvénye. Abban az esetben, midőn felperes keresete elutasításával perköltség viselésére köteleztetik, ha az elsőbirósáig Ítélete a másodbiróság által helybenhagyatik, a perköltség iránt a kielégítési végrehajtás elrendelhetö-e akkor, a mikor a másodbiróság Ítélete ellen a törvény által megengedett további felebbezés adatik be ? (Vonatkozással a kolozsvári kir. Ítélőtábla 10. számú és a debreczeni kir. Ítélőtábla 7. számú polgárjogi teljes ülési döntvényeire.) Határodat. Abban az esetben, midőn felperes keresetének elutasításával perköltség viselésére köteleztetik, ha az elsőbiróság ítélete a másodbiróság által helybenhagyatik, — habár a másodbiróság Ítélete ellen felperes a törvény által megengedett további felebbezést adott is be, a perköltség iránt a kielégítési végrehajtás rendes perekben elrendelhető. Indokok : Az 1888 : LIX. t.-cz. 48. §-a értelmében, ha a másodbiróság az elsőbiróság ítéletét egészben vagy részben helybenhagyta, a helybenhagyott ítéletnek vagy az ítélet helybenhagyó részének végrehajtását a különben törvényileg ki nem zárt felebbezés nem gátolja. A törvénynek most idézett rendelkezése a midőn kimondja, hogy a másodbiróság helybenhagyó ítélete ellen használt felebbezésnek a végrehajtásra halasztó hatálya nincs, nem tartalmaz megkülönböztetést arra nézve, hogy a felperes által közbetett felebbezésnek az alperes javára megítélt perköltség tekintetében a végrehajtásra nézve halasztó hatálya lenne, jóllehet az idézett szakasz második bekezdésében a megítélt eskü letételére a felebbezés halasztó hatályát fenntartotta, tehát csakis e részben tett kivételt az első bekezdés általános rendelkezése alól. Az idézett 48. §. rendelkezésének megfelel az 1881 : LX. t.-cz. 1. §. b) pontja is, mely szerint kielégítési végrehajtásnak van helye a polgári bíróságoknak jogerőre nem emelkedett azon marasztaló ítéletei alapján, melyek ellen a végrehajtásra halasztó hatálylyal nem biró felebbezés használtatott, a nélkül, hogy a törvény itt is megkülönböztetné, hogy a marasztalás a per főtárgyára vagy a perköltségre terjed ki, holott ezzel ellentétben a törvénynek a biztosítási végrehajtás elrendelését szabályozó 223., 224., 225., 226. és 227. §-aiból kitűnik, hogy az azokban a §-okban meghatározott esetekben biztosítási végrehajtásnak csak a per főtárgyára nézve van helye. Nincs tehát törvényes alapja annak a feltevésnek, hogy a pernyertes alperes a megítélt perköltségnek végrehajtás utján való behajtását a másodbiróság helybenhagyó Ítélete alapján további feleb-