Jogállam, 1903 (2. évfolyam, 1-10. szám)

1903 / 3. szám - Tanulmányok a magyar általános polgári törvénykönyv Tervezete köréből [könyvismertetés]

IRODALOM. 2 I I -magánjogi jogrendszernek megfelelően át lesznek alakitandók, másrészt pedig a magyar magánjog szabályozását tárgyazó törvény egészében csakis a szorosabb értelemben vett magyar országgyűlés által szavazandó meg (1868 : XXX. t.-cz. 35. §.), minélfogva legfeljebb az követelhető, hogy egyidejűleg azonos horvát egyesületi törvény is hozassék.* Szerző a Tervezet tételeit nem taglalja mindig kifogástalanul; igy például a jogi személyek cselekvőképességére vonatkozó szabályt nem leli fel benne (197. 1.) és ebből azt következteti, hogy a Tervezet ez «elméleti» kérdés elhallgatásával valójában azt akarja kifejezésre juttatni, hogy az egyesületek és alapitványok nem cselekvőképesek (198. 1.). Ugy tetszik, hogy az észlelet helytelen és az ehhez fűzött következtetés ellenkezője áll. A Tervezet első czime «személyek» alatt világosan emlegeti a jogi személyeket is (v. ö. I. cz. feliratát és a fejezetek elhelyezését), ugyanígy kell tehát érteni a 916. §. «személyét*) is, hiszen a jogi személy is öntudatlan állapotban van, ha szervezete nem működik, vagy nem működhetik. Egynéhány utalás meggyőz arról is, mily kevéssé «elméleti» a jogi személyek cselekvőképességének kérdése. Ereky szerint csakis a képviselő köt ügyletet (198. 1. ut. bekezdéséből kivehetőleg és 209. 1. 1. bek.), tehát az ügylet alanyi és tárgyi tényelőfeltételei is a képviselő személye szerint birálandók el. Ámde ekkor az 1009. §. a jogi személyekre nem állhatna, pedig a 27. §. csak ugy rendelkezik a képviseletről, mint az 1009. §., melyet mégis hallgatólag (!!) ki akarna zárni? Alig hihető, ép oly kevéssé, mint az, hogy a 43. §-ban megszabott felelősség még az igazgatósági tagok vétségképességétől függne, mit pedig Erekynek szintén kellene állítania, ha egyszer a jogi személy nem cselekvőképes. Az alapítványról irt tanulmány azzal vesződik, hogy az alapítás «jogi lehetőségét^ a legkülönbözőbb theoriák kapcsán levezesse. Végül kénytelen az alapítást (502. 1. ut. bek.) holmi tételes különlegességnek felfogni, mert másként nem tudja levezetni, hogy a csak keletkezőben levő alapítvány jogi személye már létezése előtt miként lehet jogok alanya? Csodálatos módon nem gondol arra, hogy az alapítvány jogi személyisége tán nem is oly megdönthetetlen sarkigazság, hogy az alapítás inkább vagyonfeletti rendelkezés. Pedig hogy Bekker és Brinzről ne szóljunk, nálunk Schwarcz és Csorba e nézetet hirdetik, utóbbi ez alapon bírálta részletesen és jól a Tervezet alapítványi jogát, és e szerzőket tán ép oly szükséges lett volna figyelembe venni, mint Cujas, Favre, Furgole, Pothier, Geouffre de Lapradelle és más nagy és kisnevü francziát. Nem fogadható el ama nemzetgazdasági alapú kritika sem, melyet Ereky a Tervezet dologi szerződése felett gyakorol. Mellőzzük itt azt, mennyiben indokolták meg a Jegyzőkönyvek a Tervezet álláspontját. Tény az, hogy a causalis dologi szerződést az országbírói értekezlet 21. * Lásd e kérdésről bővebben: Jogállam 190J. évf. 72. 1.