Jogállam, 1903 (2. évfolyam, 1-10. szám)

1903 / 3. szám - Tanulmányok a magyar általános polgári törvénykönyv Tervezete köréből [könyvismertetés]

2 10 IRODALOM. közjogi eszmekörében a nélkül, hogy azáltal magukat gyöngébbeknek kellene érezniök. A szerzőnek ezzel a markáns mondatával fejezhetjük be ktitikánkat: «A nemzetjoga mindig ugyanaz, akár gyönge, akár erős. De egészen máskép érvényesül az erősek, mint a gyengék joga». (kg.) Tanulmányok a magyar általános polgári törvénykönyv Tervezete köréből. Irta: dr. Ereky István. (Budapest, Franklin-Társulat 1905. 390 1. Ara 6. korona). Szerző két ismertető tanulmányt közöl: «az egyesületről)) és «az alapítványról)) és egy kritikait: «az önálló dologi szerződésről)). A polgári törvénykönyv Tervezetét ismertető tanulmányok idejét nem látjuk elérkezettnek: a kik idegen vezetésre szorulnak, azok még jó pár évig távol fogják magukat tartani a Tervezettől, a többieknek pedig minden erejüket a Tervezetet javitó kritikára kell forditaniok. Különben is teljesen egyre megy, vajon a Tervezet valamely intézményét azért tartjuk-e jónak, (rossznak), mert a francaid, avagy pedig azért, mert a német törvényhozás alkotásaihoz hasonlít inkább; pusztán e sajátságok kiderítése akkor sem tetszhetik a szerző által kétségtelenül teljesített sok és fáradságos munka méltó czéljának, ha az ehhez vezető ut a római collegiumok és a germán gildek kies vidékei mellett vezet is el. Sokkal hálásabbak lettünk volna szerzőnek, ha nem tévesztette volna el a választott kérdés kidolgozását a tudományos kutatás előmunkálataival, ha sok teljesen felesleges részlet helyett tisztán és világosan felállította volna ama követelményeket, melyeket az általa annyiszor hangoztatott «modern egyesületi jog alapelvei)) következményeiként a törvénykönyvbe felvétetni óhajt, ha javaslatba hozta volna az ezeket megtestesítő egyes jogtételeket. Persze azt veszélyeztette volna vele, hogy sablonos paragrafus-tojástánezot vessenek a szemére, de nyoma lett volna munkájának az alkotandó egyesületi és alapítványi jogban, mi már azért is óhajtandó, mert nagy nemzetgazdasági és jogtörténeti ismeretei alighanem ez anyagok gyakorlati feldolgozására serkentenék. így meg kell elégednünk azzal, hogy szerző néhány igen érdekes kérdést vet föl, többek között az egyesületi jog területének kérdését, vagyis azt, hogy a magánjogi egyesületet tárgyaló szabályok Horvátországra is vonatkoznak-e vagy sem? Az 1868: XXX. t.-cz. 10. §-ából kifejti szerző (177. s k. 11.) a törvényhozási szempontból az igenleges választ és ámbár e megoldást helyesnek kell elismernünk, mégis közjogilag pontosnak tartjuk a Tervezet 85. §-át is, a codifikáló bizottság ama eljárását is, mely az egyesületek jogának területéül a polgári törvénykönyvben csakis a szorosabb Magyarországot akarja tekinteni. Egyrészt ugyanis vannak az egyesületi jognak számos füződvényei (a 44. szakaszban hivatkozott 1662., 1663., 1ÓÓ5 — 1672. §§. stb.), melyek Horvátországban alighanem az ott divó