Jogállam, 1903 (2. évfolyam, 1-10. szám)

1903 / 3. szám - Tanulmányok a büntetőjogi gyakorlat köréből. 3. r.

BÍRÓI GYAKORLAT. •97 felbujtás, illetőleg segélynyújtás történt, tehát ott, a hol a felbujtott a fel­bujtás idején létezett, illetőleg ott, a hol a tettes a segélyt kapta, — végül a felbujtás és segély járulékos természeténél fogva ott, a hol a tettes a bün­tetendőcselekményt elkövette. Ez utóbbi elkövetési hely ellen szól Olshausen: mig Liszt csak a második helyen emiitett helyet tekinti elkövetési helynek. Példa: A Parisból Berlinbe intézett levélben felbujtja B t, hogy Buda­pesten tartózkodó X-et ölje meg. B a gyilkosságot Budapesten elköveti. Liszt szerint a felbujtóra kizárólagos elkövetési hely Berlin: az itt képvi­selt nézet szerint egyenrangú elkövetési helyek Páris és Budapest is. Elő­forduló esetben tehát a felbujtó Magyarországban feltétlenül a magyar törvény szerint büntetendő. A Curia ezzel a kérdéssel nem foglalkozott. A külföldi Ítélkezésben az itt képviselt nézet uralkodó. így: belföldről külföldre nyújtott segély belföldön is elkövetettnek tekintendő, s a bel­földi törvény alá esik; azért Angliában elkövetett csempészethez Hamburg­ban nyújtott segélyt a Reichs-G. bűntelennek nyilvánította (1884 ápril. 12. Riv. Pen. 24. k. 463. 1.), mert a belföldi törvény a külföldi kincstár ellen elkövetett jövedéki kihágásokat nem bünteti. Anglia viszont a segélyt Angliában elkövetettnek tekinthette volna. Ugyanígy a Reichs-G. 1883 jun. 14. (Rechtspr. 5. k. 434. 1.) Németországban kiállított számla ese­tében, a melyet svédországi tettesek Svédhonban egy ottani biztosító társaság megtévesztésére felhasználtak. Viszont külföldről belföldre nyújtott bünsegély belföldön is elkövetettnek tekintendő. így Reichs-G. 1884 jun. 24. és 1889 decz. 20. (Rechtspr. 6. k. 473. 1., Entsch. 20. k. 169. 1.). Az egyik eset az volt, hogy vádlott Lengyelországban közvetítette a tehén­nek vételét, a melyet a tettes a marhavész terjedése ellen kiadott szabá­lyok megsértésével a belföldre behozott. A másik esetben a segéd külföl­dön kölcsönözte szekerét a csempésznek. Ugyanígy felbujtás esetében 1894 jun. 14. (U. o. 25. k. 424. 1.); kJ nyomtatvány utján elkövetett büntetendő cselekményeknél kifeje­zett eltérő törvényes intézkedés hiányában, az általános szabály érvényes. Ennek helyességét elismerte a Reichs-G. 1892 jun. 27. (u. o. 21. k. 155. 1.J, midőn Lipcsében megjelent és onnan többfelé, egyebek közt Berlinbe is küldött nyomtatvány esetében, Berlint is egyik elkövetési hely­nek tekintette. Ellenkezőleg Curia 189^ jan. 8. (BJT. 50. k. 104. 1.) Fiuméből Triesztben megjelenő II Piccolo czimü lapba küldött rágalmazó s becsületsértő czikk esetében Triesztet, mint a hírlap megjelenési helyét jelentette ki kizárólagos elkövetési helynek. A fiumei kir. törvényszék és a bpesti kir. itélő Tábla a rágalmazást Fiúméban is elkövetettnek tekin­tette, mert vádlott Fiúméból küldte el a czikket a Triesztben megjelenő s tudomása szerint Fiúméban is olvasott hírlapba. A Curiát vezetett indo­kokról, fájdalom, nem nyilatkozhatunk, mert a Curia minden indokolás nélkül csak annak kijelentésére szorítkozott, hogy az elkövetési hely nem Fiume, hanem Trieszt. Dr. Heil Faus\iin.

Next

/
Thumbnails
Contents