Jogállam, 1903 (2. évfolyam, 1-10. szám)

1903 / 3. szám - Tanulmányok a büntetőjogi gyakorlat köréből. 3. r.

198 ÍRÓI GYAKORLAT. Biztosítási joggyakorlatunk 1902-ben. (Befejező közlemény*). V. A biztosítási ügynökök. A tavalyi áttekintésben jelzett változás a gyakorlatban tényleg megvalósult és a Curia most már kifejezetten kimondotta, habár az elvi és részletes megokolással adós maradt, azt, hogy az ajánlatnak kitöltése tekintetében az ügynök nem tekinthető a biztosított meghatalmazottjának. Mindeddig ugyanis a következetes gyakorlat a következő volt. Az ajánlatot a biztositandó teszi. Neki kötelessége minden fontos adatot közölni, a biztosító által eléje terjesztett ajánlati űrlapot kitölteni, illetőleg az ebben foglalt kérdésekre a választ megadni. Ha ő e feladatának a teljesítését másra, az ügynökre bizza, ugy az a más, az az ügynök a kitöltés tekintetében az ő megbízottja, a kinek a kitöltés körüli hibája vagy mulasztása csak neki árthat, de nem a biztositónak, a ki eleget tesz a maga kötelezettségének, ha a kötvényt az írásbeli ajánlatnak megfelelően állítja ki. Ez a felfogás most változott. Ha a kitöltés körül az ügynök az ajánlattevőt megtévesztette, vagy ha nem az utasításnak megfelelő módon eszközölte a kitöltést, ugy ügylet nem létesült, mert a kötvény nem a tényleg tett ajánlatnak megfelelő módon állíttatott ki. Most csak arra vagyok kíváncsi, hogy mi lesz a bírói álláspont abban az esetben, ha a biztosító kiállítja az írásbeli ajánlatnak megfelelő kötvényt, annak főszövegében megállapítva a biztositásnak naptárszerü kezdetét, perli a dijat, alperes azzal védekezik, hogy a kitöltés nem történt a szóbeli megállapodásnak megíelelő módon, és a biztosított a pernek folvama alatt meghal. Abban a mai áramlatnál nincsen kétség, hogy a biztositót marasztalni fogják a biztosítási összeg kifizetésében, de hogy hol öntik majd hozzá a megokolást. azt egyelőre még elképzelni sem vagyok képes. Különben: megszoktuk már a biztosítási gyakorlatban «níl admirari». Curia 1901 nov. 19-én, 6030/1900. szám: «Alperes köteles a dijat megfizetni, mert az ajánlatot aláirta, azt pedig nem bizonyította, hogy az ajánlatnak feltételei tekintetében az ügynök őt megtévesztette*. Ezzel ellentétben a Curia 1902. jan. 21-én 272/v. 1901. szám alatt elutasította a biztosítottat tűzkár megtérítése iránti keresetével, mert az ajánlatban két tüzeset helyett csak egyet ismert be. «Felperes azzal védekezik, hogy ezen valótlan előadásért a felelősség nem őt terheli, mert az előadás nem tőle származik. Ámde az általa aláirt ajánlattal igazolva van, hogy ez a valótlan előadás felperestől származik és azt az ezzel szemben tett észrevételét, hogy ő az ajánlat felvételekor a valóságnak megfelelő feleleteket adott és ennek daczára az ügynök az ajánlatba azt irta, hogy csak egy tűzesete volt, figyelembe venni azért nem lehetett, mert alperes a beküldött írásbeli ajánlat * Előző közleményt I. Jogállam 1905. évi. 150. 1.