Jogállam, 1903 (2. évfolyam, 1-10. szám)

1903 / 1. szám - A nők jogi studiumáról

'4 Df SCHWARZ GUSZTÁV beosztásról. Absolut formában igy hangzik: ajánlatos-e a nők jogi stúdiuma? Ebben az alakban az egész nő-kérdés problémája tárul fel - ennyit e rövid czikkben nem markolhatok. Könnyebb végét fogom, ha ily relatív formába öltöm a kérdést: van-e ok, a miért a nőket a jogi stúdiumra kevésbbé bocsássuk, mint az orvosira vagy bölcseletire, a melyekre már ez idő szerint is engedjük? Ez már nem a nő-kérdés a maga általánosságában, hanem a nevezett stúdiumok egymáshoz való viszonyának a kérdése; erre már könnyebb megfelelni. A jogi stúdium a maga természete szerint részben történeti, részben bölcsészeti, közelebbről logikai és ethikai természetű. Ha tehát a nők történészek és bölcsészek lehetnek, az anyag természetében nincs ok, miért ne tanulhatnák eredményesen a jogot is. És ez lenne az első feleletem a felvetett kérdésre még akkor is, ha osztoznám néhány mizogén iró ama nézetében, hogy a nőben a bölcseleti és különösen a logikai gondolkodásra való tehetség rendszerint kevésbbé van meg, mint a férfiúban. Lehet, hogy igy van, sőt a magam részéről még meg is toldom ez aggodalmat. Okos nővel sokkal találkoztam életemben; de a legokosabbjánál is nem egyszer ütköztem meg azon, hogy nincs meg benne a kellő igazságérzet. Azt a tárgyilagosságot, a mely egy elfoglalt álláspontról áttekinteni és méltatni képes az ellenkező álláspontot is; azt az egyensulytartást, a melyre az igazságszerető judicium ok és ellenok között képes marad: ezt nőknél alig észleltem életemben. Magam, ha disputáltam, nem egyszer azon vettem magam észre, hogy a vita legnagyobb hevében is szinte megirigyeltem az ellenfelemet az okokért, a miket ellenemre fel lehetett hozni: oly annyira érzem vita közben is minden igazság relativitását. Az egyháztörténelem mesél két főpapról, a kik conciliumon egy tételen összevesztek : mindegyik oly meggyőzően adta elő a maga érveit, hogy a végén mindkettő kijelentette, hogy feladja a maga nézetét és elfogadja az ellenfélét, íme ez karrikaturája a tárgyilagosságnak. De nem hiszem,