Jogállam, 1903 (2. évfolyam, 1-10. szám)

1903 / 1. szám - A nők jogi studiumáról

A NŐK JOGI STÚDIUMÁRÓL. hogy ha a nők a világ végéig vitatkoznának, közöttük bármikor ez lehetne az eredmény. A nő talán hamarább és élesebben lát mindent, a mi az ő álláspontjának támaszául szolgál; de a maga igazába azután oly szenvedélyesen fúrja bele magát, hogy a másik igazából nem lát semmit. Ez a szenvedélyes egyoldalúság talán alkalmatlanabbá teszi a birói tisztre, de egyúttal talán alkalmatosabbá teszi az ügyvédire. De mindez nem érinti az én tételemet. Mert, ha a nők általában véve talán kevésbbé logikusak és igazságérzők is mint a férfiak: nem a nők «általában» azok, a kik egyetemre akarnak járni, ép ugy, mint nem a férfiak «általában» járnak egyetemre; hanem egyetemre mindig bizonyos concret egy, vagy több nő kívánkozik, a kikben pedig e tulajdonok talán inkább vannak meg, mint a férfiakban «általában». Különben is ez az argumentum nem sokat bizonyít, mert ez hiszen nemcsak a jogi stúdiumtól ütné el őket, hanem a bölcseletitől is, a mely pedig már nyitva áll előttük — pedig épen ez volt kiinduló pontunk. Egyébiránt határoljuk el a kérdést. Ne túlozzuk a követelménveket, a miket a mai egyetem a hallgatóval szemben támaszt. Az egyetem ma a hallgatóság zöme szempontjából nem annyira tudós-iskola, mint inkább bizonyos praktikus életpályák előkészítője. Ezzel a ténynyel az egyetem mai berendezése számol is. Sem az egyetemi előadások, sem az egyetemi vizsgálatok nem olyanok, hogy azokon egy átlagos képességű fiatalember át ne eshetnék. Mihelyt egy stúdium ezerek számára készül, el kell hagynia ama legmagasabb regiókat, a mikbe csak a kiválóság emelkedhetik. Iskola, mely ezrek számára nyitva áll, szükségképen a nagy átlag szerint rendezkedik be, ezt az átlagos mértéket pedig a nők elérhetik akkor is, ha a legmagasabb mértéket talán nem is ütik meg. E tételt egyébiránt a tapasztalat is igazolja. A hires Irneriuson kezdve, a kinek leánya, Irneria, apjával versenyt adta elő Bolognában a római corpus jurist, az olasz renaissance nő-alakjaiig, a kikről e kor legjobb ismerője, Burckhard azt mondja, hogy lényegileg ugyanazokat