Jogállam, 1903 (2. évfolyam, 1-10. szám)

1903 / Tartalommutató

///. Magánjog és eljárás. 281 per megindítását felperes folytonos sürgetése daczára folyton halogatta. A végre beadott keresettel felperes mind a három fokon elutasittatott. Felperes kártérítést követel azon az alapon, hogy keresetét mindhárom fokú bíróság azzal az indoklással utasította el, hogy N. N. a kereseti ingatlanokat 1896 január 11-én letelt 32 év alatt elbirtokolta. Alperes a keresetet 10 nappal utóbb, 1896 január 21-én adta be; holott felperes ezzel állítólag már 1894-ben, bebizonyithatólag 1895 november 13-án megbízta. A szatmárnémeti törvényszék elutasít: Tekintve, hogy felperes által K. Zs. ellen ingatlan felerészének birtokba adása iránt indított rendes perben az, hogy alperes a keresetet az elévülési határidő eltelte után adta be, csak akkor volna mint mulasztás alperes terhére róható, ha a felperes az eljárás során beigazolta volna, hogy alperesnek tudnia vagy legalább gyanítania kellett, hogy felperes érdekeit veszélyezteti, ha a keresetet nem 1896 január 11. napja előtt adja be; tekintve továbbá, hogy felperes mindezek igazolására egyedül a K. L. által irt levélre hivatkozott, melyből állítólag alperes az elévülés idejét hó és nap szerint pontosan megjelölve, tudomásul nyerte, azonban felperes az alperes tagadásával szemben nemcsak azt nem igazolta, hogy alperes ezen levelet megkapta, de sőt K. L. tanúvallomásából megállapítható volt, hogy meg sem kaphatta, mert K. L. ily tartalmú levelet sohasem irt; tekintve, miszerint mindezekből megállapithatólag felperes azt, hogy alperes az elévülés idejét tudta vagy gyanította, az eljárás során csak állította, de mivel sem bizonyította, mert erre nézve az O. a. csatolt, állítólag alpereshez irt levél sem fogadható el bizonyítékul, az pedig, hogy alperes a keresetet a megbízás vételétől számítva két hó és hét nap eltelte után adta be, oly mulasztásnak, mely a kártérítés alapjául szolgálhatna, nem tekinthető ; tekintve, miszerint felperesnek azon állítása, hogy ő alperest a per megindítására már két évvel előzőleg megbízta, a mennyiben ezen megbizás nem a szabályszerű ügyvédi meghatalmazás aláirása által történt, mert az csak 1895 november hó 13-án állíttatott ki, figyelembe vehető nem volt; tekintve, hogy a fenti perben mind a három bíróság s igy különösen a kir. Curia ítéletéből kivehetőleg felperes nemcsak egyedül a keresetnek nem kellő időben történt beadása s igy felperes perelhetőségi jogának elévülése miatt lett pervesztessé, hanem ezenkívül egyrészt azért, mert az ingatlanok sohasem képezték a felperes édes apjának tulajdonát s csak téves helyszínelés folytán kerültek a felperes édes apja nevére, másrészt azért, mert felperes mostoha anyja az ingatlanokat K. Zs. nagyatyjának eladta s ez és jogutódai a vételárt A JngAllam Döntvénytár.!. 2 1