Jogállam, 1903 (2. évfolyam, 1-10. szám)

1903 / Tartalommutató

///. Magánjog és eljárás. 279 csak 1843-tól kezdve fizettek a színházigazgatók a szerzőknek 5, illetve 10% tantiémet. Ezen körülményeknek és különösen annak figyelembe­vétele mellett, hogy G. J. érintett bohózatának egyes előadásai után 1843-tól kezdve sem a Nemzeti színháztól, sem Magyarország egyéb színházaitól tantiémet nem húzott, a vélelem a mellett harezol, hogy G. J. ezen bohózatának előadási jogát véglegesen a Nemzeti színházra ruházta át, annál is inkább, mert N. F. vallomása szerint ezt a darabot a Nemzeti színház igazgatósága mindenkor jogmentesnek tekintette. Ezzel a vélelemmel szemben az ellenkezőnek, vagyis annak bizonyítása, hogy az előadási jog átruházása nem véglegesen, hanem bizonyos jogfentartás mellett történt, a felpereseket terhelte. Minthogy azonban íelperesek ennek a körülménynek a bizonyítását meg sem kísérelték stb. A kir. Curia (2744/1903. sz. a.) a niásodbiróság ítéletét hagyja helyben. 241. Szolgálatképtelenség mint nyugdíjra való jog előfeltétele. Felperes, mint az alperesi nyugdíjintézet tagja, azon az alapon követel nyugdijat, hogy szolgálata teljesítése által szolgálatképtelenné vált. A budapesti kereskedelmi és váltótöwénys^ek megállapítja, hogy felperes lábbaját szolgálata teljesítése által szerezte. Mindazonáltal el­utasítja. A nyugdijszabály 6. és 2. pontja szerint azonban tíz évi nyugdij­intézeti tagság eltelte előtt felperes nyugdíjigénye csak arra az esetre volna megállapítható, ha bizonyítva volna nemcsak az, hogy felperes baját szolgálat folytán szerezte, hanem az is, hogy azáltal szolgálat­képtelenné vált. Ámde szakértők felperes megvizsgálása alapján kijelentették, hogy felperes szolgálatképes azzal a korlátozással, hogy oly szolgálatot, mely több járással van egybekötve, nem teljesíthet, ellenben irodai munkára alkalmas. Minthogy a fent kifejtettekből kétségtelen, hogy a szolgálat­ban szerzett baja őt szolgálatképtelenné és az alperesi társaságnál vég­zett teendőire alkalmatlanná nem tette, ennélfogva felperesnek a C) a. nyugdijszabályzat 6. §-a értelmében nyugdíjra igénye nincs. A buda­pesti kir. ítélőtábla helybenhagyja. A kir. Curia: mindkét alsóbirósági Ítélet megváltoztatásával alpe­rest kötelezi. A C) alatti nyugdijszabályzat 6. §. 2. pontjában foglalt ama rendelkezésnek, mely szerint a nyugdíjintézet tagja 10 év letelte előtt is nyugdíjra igényt tarthat, ha a szolgálat folytán lett szolgálat­képtelen, helyesen csak az az értelem tulaj donitható, hogy a nyugdíj

Next

/
Thumbnails
Contents