Jogállam, 1903 (2. évfolyam, 1-10. szám)

1903 / Tartalommutató

///. Magánjog és eljárás. által másokra nem ruháztatott. Felperesekkel szentben tehát alpereseknek azt kellett volna igazolniok, hogy a szerző az előadási jogot végleg másra, vagy hogy alperesre ruházta. Ilyen bizonyítékot azonban alperes nem szolgáltatott. Azon körülmény ugyanis, hogy a peres darab évtizedeken át szabadon előadatott, a szerző jogát meg nem szünteti. Jogelévülést, elbirtoklást a törvény nem ismer, 36- 41. §-ai csak keresetelévülést állapítanak meg az egyes bitorlási tényekkel szemben, de alperes a maga részéről a törvény 78. §-ára nem bivatkozhatik, miután, ha más színházak a törvény életbelépte előtt netán jogosan is adták elő a peres bohózatot, ebből alperesre, ki azt nem adta elő, jog nem származhatik. Alperes ezek szerint mi jogezimre sem hivatkozhatván, jóhiszeműségét sem vitathatja alaposan, tekintettel arra, hogy beismerte, miszerint az első peresített előadást megelőzőleg már értesíttetett felek képviselője utján írásban, de dr. F. és dr. D. utján szóval is. a beszavatolt végzés elküldése mellett, hogy felperesek a darab előadását meg nem engedik. Az az érvelés, hogy felperesek tartoztak volna jogukat kimutatni, annál kevésbbé talál, mert mint törvényes leszármazóknak joga amúgy is vélelmezendő volt, de a hagyatékátadó végzés számára világosan hivatkoztak is, alperes pedig a maga részéről jogszerző tényre nem is támaszkodhatott, de sőt az első kereset beadása után is a bohózatot harmad ízben is előadatta. A budapesti itélo tábla felpereseket elutasítja. Nem vitás a peres felek közt, hogy G. J.-nek «A peleskei nótárius" czimü bohózata első izben a Nemzeti színházban az 1838. évben adatott elő; ezen idő után pedig ez a bohózat ugy a Nemzeti színház, mint Magyarország összes színpadain szabadon adatott elő a nélkül, hogy az 1866 február 27-én elhalt G. J. az egyes előadások után bármiféle tantiémeket húzott, vagy hogy a mü szerzői tulajdonjogához bárminemű jogot támasztott volna. A Nemzeti színház okirattárának elégése folytán ma már nem bizonyítható ugyan, hogy G. J. érintett bohózatának előadási jogát melv feltételek mellett ruházta át a Nemzeti szinházra, mindazonáltal a H. a. előszavából «G. J. emlékezete Szigligeti Edétől» megállapítható, hogy a színműírók az 1837. év előtt csupán a m. kir. Akadémia által kiirt pályadijakra tarthattak igényt és hogy csupán a pesti Nemzeti színház megnyitása után, 1837. évi deczember hó 28-án jelent meg az az okirat, melyben a színház igazgatósága az eredeti színmű- és operairóknak a három előadásból egész jövedelmet biztosit, a többi előadásokból azonban tantiémet nem kapott szerző, mely jutalmazási rendszer még az 1840. évben sem változott, a midőn a színház országossá vált és