Jogállam, 1903 (2. évfolyam, 1-10. szám)

1903 / Tartalommutató

///. Mágánjog és eljárás. 27) ján folyt, a Bp. 482. §. 2-dik bekezdése alapján kötelezendő volt magánvádló a felmerült 81 K 60 fill. eljárási, mint bűnügyi költ­ségeknek, az 1890. évi XLIII. t.-cz. 9. §-ában megirt módozatok mellett leendő megfizetésére. Ellenben vádlottnak ama kérelmét, hogy magánvádló a vádlott részére utazási költség czimén felszámított 500 K megfizetésére köte­leztessék, a kir. törvényszék azért utasította el, mert a Bp. 482. §-ának világos rendelkezése szerint, ha az eljárás egyedül magánvád alapján folyt, a vádlott felmentése esetén magánvádló csupán a bűn­ügyi költségeket köteles megtéríteni, — a vádlott által felszámított uti- és egyéb költségek, — figyelemmel a Bp. 479. §-ában foglal­takra, a bűnügyi költségek fogalma alá nem vonhatók. 111206. B/902. sz.). III. MAGÁNJOG ÉS ELJÁRÁS. 236. Felhívás a házassági együttélés folytatására az ideiglenes tar­tás iránti per folyama alatt. Curia felülvizsgálati tanácsa: A felebbezési bíróság ítéleti tény­állásából kitűnik, hogy alperes bizonyítani kívánta, hogy felperest a házassági együttélés folytatására felhívta ; a felebbezési bíróság a tény­állásnak e részben való megállapításába azért nem bocsátkozott, mivel a szóban forgó visszahívás, ha megtörtént is, az elsőbirósági ítélet hoza­tala után történt A felebbezési bíróságnak ebbeli elfoglalt álláspontja téves, mert a per folyama alatt, ide értvén a felebbezési bírósági eljárást is, ideiglenes tartás iránti perekben mindkét felnek jogában áll az együtt­élés megkezdése iránt a lépéseket megtenni; jelen esetben tehát jogosan hívhatta fel alperes a felperest a visszatérésre az elsőbirósági Ítélet meghozatala után, mivel szemben felperesnek állott érdekében és köte­lességében felhozni és megállapítani oly tényeket, melyek alapján ő a visszahívás ellenére is jogosítva van az együttélés megkezdését meg­tagadni, a nékül, hogy ezáltal tartás iránti igénye érintethetnék. Az a körülmény, hogy esetleg felperes eredetileg elegendő ok nélkül hagyta el alperest, és hogy ez alapon felperes a nőtartási kere­setével elutasittatott, a házassági viszony társadalmi és erkölcsi jelentő­ségénél fogva egymagában véve nem fosztja meg felperest attól az igényétől, hogy férjéhez visszatérjen, és ha ez az alperes hibája miatt meghiúsul, ez alapon alperestől tartásdijat követeljen. (I. G. 478/1902. sz. a.).

Next

/
Thumbnails
Contents