Jogállam, 1903 (2. évfolyam, 1-10. szám)
1903 / Tartalommutató
///. Mágánjog és eljárás. 27) ján folyt, a Bp. 482. §. 2-dik bekezdése alapján kötelezendő volt magánvádló a felmerült 81 K 60 fill. eljárási, mint bűnügyi költségeknek, az 1890. évi XLIII. t.-cz. 9. §-ában megirt módozatok mellett leendő megfizetésére. Ellenben vádlottnak ama kérelmét, hogy magánvádló a vádlott részére utazási költség czimén felszámított 500 K megfizetésére köteleztessék, a kir. törvényszék azért utasította el, mert a Bp. 482. §-ának világos rendelkezése szerint, ha az eljárás egyedül magánvád alapján folyt, a vádlott felmentése esetén magánvádló csupán a bűnügyi költségeket köteles megtéríteni, — a vádlott által felszámított uti- és egyéb költségek, — figyelemmel a Bp. 479. §-ában foglaltakra, a bűnügyi költségek fogalma alá nem vonhatók. 111206. B/902. sz.). III. MAGÁNJOG ÉS ELJÁRÁS. 236. Felhívás a házassági együttélés folytatására az ideiglenes tartás iránti per folyama alatt. Curia felülvizsgálati tanácsa: A felebbezési bíróság ítéleti tényállásából kitűnik, hogy alperes bizonyítani kívánta, hogy felperest a házassági együttélés folytatására felhívta ; a felebbezési bíróság a tényállásnak e részben való megállapításába azért nem bocsátkozott, mivel a szóban forgó visszahívás, ha megtörtént is, az elsőbirósági ítélet hozatala után történt A felebbezési bíróságnak ebbeli elfoglalt álláspontja téves, mert a per folyama alatt, ide értvén a felebbezési bírósági eljárást is, ideiglenes tartás iránti perekben mindkét felnek jogában áll az együttélés megkezdése iránt a lépéseket megtenni; jelen esetben tehát jogosan hívhatta fel alperes a felperest a visszatérésre az elsőbirósági Ítélet meghozatala után, mivel szemben felperesnek állott érdekében és kötelességében felhozni és megállapítani oly tényeket, melyek alapján ő a visszahívás ellenére is jogosítva van az együttélés megkezdését megtagadni, a nékül, hogy ezáltal tartás iránti igénye érintethetnék. Az a körülmény, hogy esetleg felperes eredetileg elegendő ok nélkül hagyta el alperest, és hogy ez alapon felperes a nőtartási keresetével elutasittatott, a házassági viszony társadalmi és erkölcsi jelentőségénél fogva egymagában véve nem fosztja meg felperest attól az igényétől, hogy férjéhez visszatérjen, és ha ez az alperes hibája miatt meghiúsul, ez alapon alperestől tartásdijat követeljen. (I. G. 478/1902. sz. a.).