Jogállam, 1903 (2. évfolyam, 1-10. szám)

1903 / Tartalommutató

//. Büntetőjog és eljárás. 24'/ fizesse meg és pedig olykép, hogy a kiskorú V. J. és a születendő méhmagzat részére fizetendő marasztalási összeg Zemplén vármegye árvapénztárába lesz fizetendő. Indokok: Az esküdtszék vádlott bűnösségét az eléje terjesztett kérdésekre adott feleletében megállapította. Az e szerint megállapított bűncselekmény a Btk. 279. §-ába ütköző s a 281. §. 1. bek. szerint minősülő erős felindulásban elkövetett szándékos emberölés bűntettét képezi, ennélfogva a vádlottat az esküdtszék határozata alapján ebben bíróilag is bűnösnek kellett kimondani. Sértett, kiskorú V. István, illetőleg a méhmagzat részére a kártérítés a Bp. 5. §-a alapján ítéltetett meg. (1903 május 26. — 3893 1903. btő.) Az esküdtbiróságnak ez ítélete, minthogy ez ellen a sértett a Bp. 430. §-a szerint perorvoslattal nem élhet: jogerőssé vált (a C. ítéletét, melylyel a bejelentett perorvoslatot visszautasította, lásd alább a 208. sz. a.). Szokatlan s ez ideig talán magában álló eset, hogy a bíróság a születendő méhmagzat részére is kártérítést ítélt meg és pedig egyszerűen csak a Bp. 5. §-ára való hivatkozással, holott a vádlott kártérítési kötelessége első sorban a Btk. 292. §-án alapul. E §. szerint azonban csak azok részére Ítélendő meg kártérítés, kiknek tartásáról a megölt ((gondoskodni köteles volfo, a miből a bíróságok eddig azt következtették, hogy az elvesztett tartás czímén kártérítést csak az igénvelbet, a kit az elhalt ténvleg már eltartott. Hogy a méhmagzat ezek közé nem tartozik : ez kétségtelen. 204. Jogtalan elsajátítás. (Btk. 367. §.) L. M. pinczér abban a hiszemben, hogy 50 forintot vált fel, két drb. pénztekercset adott át a neki T. A.-né által átadott 50 korona ellenében, mely pénztekercsek mindegyike 50 korona ezüst pénzt tartalmazott. T. A. a két tekercset elvitte s a tévedésből átadott másik 50 koronás tekercsért csakhamar jelentkező L. M. sértettnek kiadni nem akarta. Vádlott bűnösségét mindkét alsófoku biróság megállapítván, vádlott védője semmiségi panaszt jelentett be. (C. II. t.). A semmiségi panasz elutasittatik. Vádlott védője a kir. törvényszék másodfokú ítélete ellen a Bp. 385 §. 1. alpontjára való hivatkozással azért jelentett be semmiségi panaszt, mert a jelen ügyben pénzváltásból eredő igényről lehetne szó s ily körülmények között védencze cselekménye nem bűncselekmény, ezt ebben az értelemben Írásban bővebben indokolta.