Jogállam, 1903 (2. évfolyam, 1-10. szám)

1903 / Tartalommutató

11. Büntetőjog és eljárás. A^itéletek ténymegállapításaiból vont következtetés szerint B. E., egyik sértett fél, a vád alapjául szolgáló váltó aláírásainak hamis voltára nézve a váltóperekben esküt nem tett, a bűnvádi eljárás folyamán pedig a vallomás tevését a Bp. 206. §-a által nyújtott jogkedvezmény alapján megtagadta, minek folytán a váltó aláírások hamis voltának meghatározása és ezzel a tényálladék megállapítására nézve a vádlott beismerése nyomatékos enyhítő körülménynyé vált; valamint ennek a beismerésnek a vádra előnyös és hátrányos lételeit egyenlően mérlegelve — megállapítandó enyhítő körülményül még az is. hogy vádlott már az első váltó-aláirás hamisításáról a fennevezett sértettet, mint apósát utólagosan értesítette, de ez sem jót, sem rosszat nem válaszolt, — ebből folyóan tehát a rokonsági viszony a bün folytatásában annyira ingerlő hatást gyakorolhatott, hogy ezek, valamint az elsőfokú bíróság Ítéletében már íelhozott enyhítő körülmények a büntetés rendkívüli enyhitéséhez — a íenforgó halmazat daczára — törvényszerű alapot szolgáltattak. (1903. szept. 29. 7989 1903. sz.) Ez Ítélettel a kir. Curia eltért a Bp. 437. §-nak ama rendelkezésétől, hogy határozatát az alsótbku bíróság által valóknak elfogadott tényekre köteles alapipitani. A felhozott enyhítő körülmények egy részét ugyanis az alsótbku ítéletekből vont következtetésre alapította, más részét pedig vádlott beismerő vallomásából merítette. Az utóbbi eljárás azt jelenti, hogy a C. az iratok közt levő bármely vallomásból meríthet súlyosító vagy envhitő körülményt, habár a kérdéses vallomásban vagy iratban foglalt tényt az alsófoku bíróságok teljesen ignorálták is, tehát valónak nem állapították meg. Vájjon megegyeztethető-e ez a Bp. 437. §-ának kiemelt rendelkezésével : ehhez legalább is kétség fér. 203. Kártérítés megítélése méhmagzat részére. (Btk. 292. §., Bp. 5. §.) (T., mint eskiidlb.) A sátoraljaújhelyi törvényszék, mint esküdtbíróság Iski József 43 éves büntetlen előéletű földmives vádlottat a Btk. 279. §-ába ütköző s a 281. §. 1. bek. szerint minősülő s ugyanazon §. szerint büntetendő erős felindulásban elkövetett szándékos emberölés bűntettében bűnösnek mondja ki stb. kötelezi vádlottat, hogy özv. V. J.-né részére utánjárás és temetési költség czimén 180 K-t, kártérítés czimén pedig 500 K-t, továbbá a kiskorú Véesi István részére 400 K-t, végül pedig V. J.-né születendő méhmagzatra részére ugyancsak 400 K-t és pedig a két előbbi részére ezen ítélet jogerőre emelkedésétől számítva 15 nap, míg a születendő méhmagzat részére élveszületésének napjától számított 1 5 nap alatt végrehajtás terhe mellett