Jogállam, 1903 (2. évfolyam, 1-10. szám)

1903 / Tartalommutató

IÓ4 ///• Magánjog és eljárás. Minthogy a felperes jelen keresetét az alperes ellen csak 1900. évi augusztus hó 10-ik napján, az emiitett három évi határidő eltelte után inditotta meg s igy kártérítési követelése elévült: az alperes által emelt elévülési kifogásnak helyt adni, s az első biróság Ítéletének megváltoztatásával a felperest keresetével elutasítani kellett. Nem lehetett figyelembe venni a felperesnek azt az érvelését, hogy az alpereshez segélyezés iránt beadott kérvényét elutasító D. alatti határozat neki állítólag az 1897. évi augusztus hó végén kézbesittetvén, ez időpontig az elévülés kezdetét nem vehette, mert a birói gyakorlat szerint az elévülést csakis az illetékes bírósághoz beadott kereset szakítja félbe. Úgyszintén nem volt figyelembe vehető a felperesnek az az érvelése sem, hogy az alperesnek mint munkaadónak az alkalmazottját szolgálat közben ért baleset folytán beállott felelőssége a fennálló jogszabályok szerint három évi elévülésnek alávetve nincs, mert a vaspályák által okozott halál vagy testi sértés iránti felelősségről külön törvény intézkedvén, ily esetre csakis annak a törvénynek rendelkezései nyerhetnek alkalmazást. Curia 1903 ápril 7-én 1827/903. sz. a. a másodbiróság Ítéletet hagyta helyben. 132. Állat tulajdonosának felelőssége az állat okozta sérülésért. A %ilahi kir. törvényszék 1902 november 22-én 7582 902. sz. a. következő ítéletet hozott: A kir. törvényszék alpereseket egyetemlegesen kötelezi, hogy felperes részére a keresetindítás napjától, vagyis 1901. június hó 8-tól a M. I. elhalálozása napjáig evenként 109 kor. életjáradékot fizessenek, és pedig az időközben lejárt és lejárandó évenkénti járandóságokat ezen ítélet jogerőre emelkedésekor egy öszszegben, a későbbi időre eső összegeket pedig évenként, mindenik év január hava 1. napján előre. Indokok: A kir. törvényszék bizonyítottnak találja, hogy M I., az alperesek hamis kanja által 10—11 eves korában történt megsérelmeztetés következtében vált jobblábára nyomorékká, s hogy ez azt munka- és keresetképességében állandóan akadályozza. Törvénykezésünk által elfogadott és állandóan követett jogszabály pedig, hogy az állattartással együtt járó s másokra háramolható veszélyekért s illetőleg károkért az állat gazdája felelős, még ha őt hiba vagy mulasztás nem terheli is, ha csak ki nem mutatja, hogy a kárt a károsított hibája okozta. Ezen jogszabály alapján figyelemmel arra, hogy alperesek nem mutatták ki, hogy a kereseti kárt ama károsított