Jogállam, 1903 (2. évfolyam, 1-10. szám)

1903 / Tartalommutató

IÓO 11. Büntetőjog és eljárás. tés, hogy vádlottaknak a telekkönyvi szemlék kiállítása s kiadása is hivataluknál fogva teljesitendő cselekményük volt; minthogy végül a fentebb kifejtettek szerint a bíróság a Btk. megfelelő rendelkezését tévesen alkalmazta ama kérdésben, hogy a vád alapjául szolgáló tettek büntetendő cselekmény tényálladékát megállapitják-e: mindezeknél fogva a Bp. 385. §. 1. a) pontjában meghatározott semmiségi oivból az idézett §-ok értelmében mindkét alsóbiróság ítéletét megsemmisíteni s vádlottakat a vád alól felmenteni kellett. A vádlottak cselekményeiben az 1871 : VIII. t.-cz. 20. §-ában meghatározott fegyelmi vétség jelenségei mutatkoznak, ezért az iratoknak az illetékes fegyelmi bírósághoz való áttételét elrendelni kellett. (1903. márczius 18-án 2459/903. sz. a.) A Curia ez ítéletéhez nem fér szó. A kir. Tábla ítéletéből kiemelt megokoláshoz azonban van egy szavunk. A Btk. 466. §-ának a 465. §. mellett az a jelentősége van, hogv midőn a cselekmény egyébként az utóbbi §. tényálladékát kimeríti : a közhivatalnok még sem büntethető, ha a 466. ^-ban kiemelt esetek valamelyike fennforog. Ha tehát a vádbeli cselekmény különben sem vonható a 465. §. alá, mert a közhivatalnok nem a ((hivatalánál fogva» teljesitendő cselekménvért vagy mulasztásért fogadta el a jutalmat, vagy mert az neki nem előre adatott, vagy igértetett: ez esetben a megvesztegetés tényálladéka már a 465. §. rendelkezése által ki van zárva, és igy az ilyen esethez a 466. §-nak semmi köze. 128. Halott ember elitélése. (Bp. 301. §. ut. bek. és 494- §. Btk. 105. §. 1.) A «Jogállam» Döntvénytárának folyó évi IV. füzete (103. oldal) közölte azt az esetet, hogy a kir. Curia — a főügyész által bejelentett semmiségi panasznak a koronaügyész által való visszavonása folvtán — mellőzte a határozathozatalt oly esetben, a mikor az iratokból kitűnt, hogy az egyik vádlott az őt bűnösnek kimondó táblai Ítélet előtt három héttel meghalt, és ezzel helybenhagyta öntudatosan a kir. táblának azt a ténybeli tévedésen alapuló határozatát, melvlvel halott embert elitélt. Az eset kapcsán közölt kritikánk folytán "az iratcsomó ismét felvándorolt a budapesti kir. törvényszék tárgyalótermébe, és ott a következő határozat hozatalára adott alkalmat: (Budapesti kir. büntető-törvényszék.) A budapesti kir. itélő tábla 1901. évi június hó 25-én 4371/B. sz. a. kelt ítéletének B. K. és B. F. vádlottakra vonatkozó részei jogerősnek mondatnak ki. S. B. ellenében a bűnvádi eljárás a Btk. 105. §. 1. pontjához képest megszüntettetik. Indokok : A rendelkező részben körülirt másodbirói ítélet ellen bejelentett semmiségi panaszok a m. kir. Curia által 1193/903. sz. alatt elutasittatván, ezen Ítéletnek B. K.-ra és B. F.-re vonatkozó részei