Jogállam, 1903 (2. évfolyam, 1-10. szám)

1903 / Tartalommutató

///. Magánjog és eljárás. 87. A beismerés szerepe a gyermek születésének törvényességét tárgyasé- perben. Újvidéki ts^k. 1902. április 28-án 4463/902. P. sz. a. itélt: A házasság tartama alatt született gyermekek törvénytelen származását azért kellett kimondani, mert alperes maga is beismerte, hogy felperestől gyermeke nem származott, beismerte azt is, hogy a született gyermekek K. J.-tól származtak és alperes maga is kérte a gyermekek törvénytelen származását kimondani, mert K. J. maga is elismerte, hogy mind a négy gyermek ö tőle származott, s végül mert a kiskorúak gyámhatósága által kirendelt ügygondnok sem ellenezte a törvénytelen származás kimondását. A szegedi kir. Ítélőtábla (1902. szeptember 11-én 3252/902. P. szám alatt.) Az első bíróság Ítéletének a gyermekek törvénytelen születésének kimondását illető részét azért hagyta helyben, mert a perben megállapított s a házasság felbontásának alapjául vett tények s főleg a B. E., G. K. és K. J. tanuk vallomásai alapján, a melyek szerint I. r. alperes már az első gyermekének nemzését megelőző idő óta felperestől folyton különválva és állandóan K. J.-val él, a most nevezett házánál és a felperessel nem érintkezik: kizártnak vehető, hogy a különélés ideje alatt született gyermekeket a felperes nemzette, s ezzel ellenkező tényekre mutató adatokat a gyermekek érdekeinek védelmére hivatott ügygondnok sem volt képes felhozni. (Curia, 1905. febr. 11-én 6799/902. sz. a. helybenhagyja.) A kir. Ítélőtábla nem mondja ugyan ki határozottan azt a jogelvet, hogv ily perekben a beismerés a per sorsát el nem dönti, de kiviláglik ez az álláspontja abból, hogy felsorolja azokat a ténykörülményeket, a melyek alapján kizártnak tartja, hogy a gyermekek a férjtől származtak legyen ; ily indicium-ként a férj, az anva és az apa beismerése (helyesebben vallomása) mindenesetre elfogadható. V. ö. pl. pozsonyi ts%ék i<So6. nov. 10-én 11508. sz. a. kelt határozata, Márkus: Elvi hat.. IX. k. 15164. sz. ; lásd még Márkus id. m. II. kiad. II. köt. 126—127. 11. 88. Ingatlan-hozomány haszonélvezete idejének határa. A nő gyógykezelésének és temetésének költsége terheli-e a férjet ? Szegedi kir. Ítélőtábla (1901. decz. 18-án 205, 901. sz.) : Az első bíróság ítéletének felebbezett az a része, mely szerint felperesek a leltár cselekvő állapota 1. és 2. tétele alatt felvett termés egyenértéke iránti kereseti kérelmökkel elutasittattak, helybenhagyatik oly értelemben, hogy a leltár 1. és 2. tétele alatt felvett termés az örökhagyó