Jogállam, 1903 (2. évfolyam, 1-10. szám)

1903 / Tartalommutató

I I 2 ///. Magánjog és eljárás. hagyatékául elismertetik, és erre a termésre nézve az alperesnek hitvestársi öröklési joga megállapíttatik. Ugyanennek az Ítéletnek az örökhagyó gyógyitási és temetési költségeiről, valamint a perköltségről intézkedő felebbezett része azonban megváltoztattatik és az alperes végrehajtás terhével arra köteleztetik, hogy a felpereseknek 188K 40 fii. tőkét és ennek az 1889. évi augusztus hó 2-ik napjától számítandó 5%-os kamatát 15 nap alatt feltétlenül megfizessen. Indokok : Felperesek a per során előadták, hogy azt a 7V2 holdnyi ingatlant, a melyen a leltár 1. és 2. tétele alatt felvett buza és kukoricza termett, az alperes nejének haszonélvezetül abból a czélból engedték át, hogy legyen neki miből megélnie. Tekintve, hogy e szerint a felperesek ezt a 7V2 hold szántóföldet, a melyen a per tárgyát tevő buza és kukoricza termett, a házassági terhek könynyitése czéljából engedték át haszonélvezetül az örökhagyónak ; tekintve, hogy a házassági terhek könnyitése czéljából átengedett ingatlanok függő termése még abban az esetben is, ha a haszonélvezetre jogosított a termés beszedése előtt hal el, a haszonélvezet rendeltetésénél fogva nem az ingatlan tulajdonosát, hanem a túlélő házastársat illeti, s hogy a haszonélvezőnek a termés beszedése előtt történt elhalálozásának a jogszerű következménye csak az, hogy a házassági terhek könnyitése czéljából átengedett ingatlanok a gazdasági év leteltével mennek vissza a tulajdonos birtokába és használatába; s tekintve, hogy az ingatlanok termése, mint a haszonélvezetül átengedett ingatlanok jövedelme a szerzett vagyon tekintete alá esik, és igy nem tekinthető az örökhagyó ági vagyonának, mely mint ilyen az örökhagyónak lemenők és végrendelkezés nélkül történt elhalálozása esetén az ágra visszaszállna: ugyanazért az elsöbiróság Ítélete e részét a most kifejtett okoknál fogva helybenhagyni kellett. Ellenben meg volt változtatandó az elsöbiróság ítéletének az örökhagyó gyógyitási és temetési költségeiről rendelkező felebbezett része es az alperes ezeknek a megfizetésére feltétlenül marasztalandó, mert az alperes elismerte, hogy ezeket a 188 K. 40 f-t kitevő költségeket a felperesek viselték és csak azzal védekezett, hogy a felperesek az örökhagyónak 484 korona 40 fillér értékű kiházasitási ingóit elvivén, ezeknek az értékével a temetési és gyógyitási költségek fedezve vannak. Minthogy azonban az alperes a per során azt is elismerte, hogy a felperesek által elvitt ingók az örökhagyónak a felperesektől származó kiházasitási tárgyai voltak, a melyek az örökhagyónak leszármazók és végrendelet hátrahagyása nélkül történt