Jogállam, 1903 (2. évfolyam, 1-10. szám)
1903 / Tartalommutató
104 //. Büntetőjog és eljárás. les halotti bizonyítványt a Curiához felküldte. A koronaügyész azonban S. B.-rn nézve a sem. panaszt visszavonta, és pedig a tárgyaláson tett kijelentése szerint azért, mert ez a terhelt időközben meghalt. (C.) A főügyész által S. B.-ra vonatkozóan bejelentett semmiségi panasz elbírálása mellőztetik; mert: a koronaügyész a sem. panaszt visszavonta (1903 febr. 10-én 1193/1902.) Kit illet ez esetben a rovás ? Mert bizonyos, hogy valaki megint rászolgált. A kir. tábla ténybeli tévedés folytán elitélt egy halott embert. Szerencsére azonban a főügyész semmiségi panaszt jelentett be az Ítélet ellen, s így az ügy a holta után elitélt ember halotti bizonyitvánvával együtt felkerült a kir. Curiához, a melynek most már módjában volt a Bp. 301. ^-ának ut. bek. alapján megszüntetni az eljárást. Csakhogy a koronaügyész épen e vádlottra nézve vonta vissza a semmiségi panaszt, és pedig azért, mert az illető időközben meghalt. Csodálatos. A koronaügyész abban az esetben, ha ez a téves elitélés semmiségi panaszszal meg nem támadtatik: talán pörorvoslással élt volna a jogegység érdekében, — mint ezt pl. a katonai bíróság hatósága alá tartozó egyének téves elitélése miatt ismételve megtette. így azonban, midőn előtte volt az orvoslás természetes módja : a kir. Curiát már nem engedte akcióba lépni, hanem élt azzal a jogával, a melyet a B. P. 430. ^-ának 3. bekezdése, s az ebben hivatkozott 396. §. alapján tévesen igénybe vesz. Igaz, hogy a C, minthogy az ügyet egyébként felülvizsgálta: a Bp. 385. §-ának 1. c) pontja és 3. bek. folytán S.-ra nézve is hivatalból felülvizsgálhatta volna az ügyet s megszüntethette volna azt a jogi képtelenséget, hogy az elhalt ember ellen, halála után hozott büntető itélet jogerős maradjon ; de hát a C. annak idején elismerte, hogv a koronaügyészséget a semmiségi panasz visszavonásának joga megilleti, és most már szorosan ehhez tartja magát. Arra aligha gondoltak, hogy ilyen következményre is fog az vezetni. Pedig még czifrább esetekre is el lehetünk készülve : mert a helytelen elv következményei beláthatatlanok. Pgvelóre ez az eset is elég kirívó bizonyítéka annak, hogy a koronaügyésznek tulajdonitott visszavonási jog a legnagyobb jogtalanságnak válhatik forrásává. 83. Az ártatlanul előzetes letartóztatást vagy vizsgálati fogságot szenvedett egyén kárpótlása. (B. P 580. §.) (C.) A Bp. 580. §-a értelmében a kártalanítási igény a szabadságvesztésért az állam által fizetendő megfelelő készpénzbeli kárpótláson kívül csak az elitélt által pénzbüntetés és bűnügyi költségek gyanánt fizetett összegekre, az elitélttől elkobzott tárgyak értékére s végül annak a munkának, melyet a szabadságvesztésbüntetés tartama alatt teljesített, tiszta jövedelmére terjedhet ki, — és e szerint az előzetes letartóztatást és vizsgálati fogságot szenvedett, de el nem itélt terheltek által, ugy erkölcsi, mint anyagi kártalanítás fejében, törvényszerű-