Jogállam, 1903 (2. évfolyam, 1-10. szám)

1903 / Tartalommutató

//. Büntetőjog és eljárás. Btk. 249. §-ában körülírt szemérem elleni vétségben nyilvánította bűnösnek. (C.) A Btk. 236. §-ában körülirt bűntett csak tisztességes lányon követhető el; minthogy pedig eme kellék fenforgását az alsóbiróság nem állapitotta meg, a vád tárgyát képező cselekmény megíertőztetés bűntettének nem minősithető. Tekintettel azonban arra, hogy a kir. tábla által megállapított s a Bp. 437. §. 1. bekezdése értelmében a Curia határozatának alapjául szolgáló tényállás szerint vádlott 1900 április 25-én Kolozsvárott a Muzeum-kertben nyilvános helyen, nappal, több személy szemeláttára panaszosnővel nemileg közösült, s tekintve, hogy e cselekmény a Btk. 249. §-ában meghatározott vétség ismérveit kimeriti, az itélet megsemmisítése mellett a fenti itélet volt hozandó (1902. november 25-én, 10137. sz.). A Btk. 236. §-ának szerkezete s ratioja arra utalnak, hogy a tizennégy éven aluli leánygyermekek, kivéve a már ily korban feslett életüeket, feltétlen oltalomban részesitendők. Ebből következőleg ahhoz, hogy a biró megtagadja a védelmet, mellőzhetetlen kellék az illető leánygyermek megromlottságának tényként való megállapítása. Ha a Curia, a közölt esetben, a kir. tábla által valóknak elfogadott tények közt nem találta föl a panaszosnő feslettségének megállapítását, a helyes eljárás az lett volna, hogy a Bp. 437. §-ának 5. bekezdésében foglalt rendelkezésre utalással az itélet megsemmisitése mellett a kérpésre nézve uj eljárást rendel. A fönti Ítélettel az elkövetett corrupcio egyáltalában nem nyert megtorlást. 82. Halott ember elitélése. (Bp. 301. §. ut. bek., 385. §. 1 c) pont, 396. §. és 430. §. 3. bek.) A budapesti királyi tö/venys^ék ipoi nov. 20-án kelt Ítéletében S. B.-t két társával, B. K.-nal és B. F.-czel együtt súlyos testi sértés bűntettéért a BTK. 308. és 91. §§-nak alkalmazásával hat havi börtönre, egyenkét 20 korona pénzbüntetésre és a bűnügyi költségek fedezésére Ítélte. A kir. ügyész és mindhárom elitélt a kir. Ítélőtáblához felebbezett. A budapesti kir. Ítélőtábla 1902 június 2j-en a törvényszék Ítéletét S. B.-ra és B. F.-re nézve megváltoztatta, ezek büntetését a BTK. 302. és 92. §§-nak alkalmazásával, három havi fogházra és egyenként 10 korona pénzbüntetésre leszállította; a B. K.-ra vonatkozó részt pedig helybenhagyta. A főügyész mindhárom vádlott terhére a BP. 385. §. 3. p. alapján semmiségi panaszt jelentett be. A táblai Ítéletet kihirdetés végett leküldötték a törvényszéknek, S. B. az Ítélethirdetésen nem jelent meg. Az Ítéletet czimére kézbesítvén, az átadó értesült, hogy S. B. időközben meghalt. A törvényszék erre átirt az anyakönyvi hivatalnak; ez megállapította, hogy az illető még a tábla ítéletét megelőzőleg, 1902 június yán meghalt. A törvényszék a hite-