Jogállam, 1903 (2. évfolyam, 1-10. szám)

1903 / Tartalommutató

86 ///. Magánjog és eljárás. Az elsőfokú bíróság ítéletében alperest arra kötelezte, hogy ö a Szörcsén 1878. évi április hó 4-én kelt okiratnak valódiságát elismerje és pedig 15 nap alatt és végrehajtás terhe mellett. Ez az Ítéleti rendelkezés igy több irányban helytelen. Először is nyilvánvaló, hogy a bíró jogköre és hatalma nem terjed ki annyira, hogy az elmarasztaltat valaminek elismerésére, lényegben tehát arra kötelezze, hogy az elmarasztalt mit gondoljon vagy ne gondoljon s mit gondoljon 15 nap előtt vagy után. Az ítéletnek iiyen rendelkezését nem is lehet végrehajtani, holott az 1868 : LIV. t.-cz. 256. §-a szerint az Ítélet lehetőleg akkép szerkesztendő, hogy az végrehajtható legyen. Ismeri ugyan a törvénykezési gvakorlat a pusztán megállapító (praejudicialis) pereket is, s ezeket a rendes perekben kifeljődött törvénykezési gyakorlat az 1893. évi XVIII. t.-cz. 16. §-ában körvonalazott határok keretén belül szintén megengedi. De az 1868. évi LIV. t-cz. 256. §-ának intézkedéséből nyilvánvaló, hogy ily megállapítás vagy okirat valódiságának megállapítása felperes jogviszonyainak biztosítására szükséges legyen, azaz nem szükséges az okirat valódiságának külön kijelentése, ha felperes azon okiratból folyó jogát már érvényesítheti vagy a perben már tényleg érvényesiti is, mivel már az utóbbi esetben az okirat valódiságának kinyilvánítása nem a rendelkező részbe, hanem az indokolásba tartozik. S a jogviszonyt megállapító perben is a biró ismeri el és nyilvánítja ki, hogy az okirat valódi és nem alperest kötelezi arra, a mire nem lehet, hogy ő az okiratot valódinak ismerje el. Az első bírósági Ítéletnek elől idézett rendelkezése tehát mint téves és felesleges mellőzendő volt. (Curia, 1903. febr. 10-én 2820/902. sz. a. helybenhagyta*. V. ö. a magyar polg. tkv. tervezetének 88. §-át («. . kérheti, hogy . . e joga elismerésére köteleztessék.) 64. Orvosi tiszteletdíj. Mikor tekintendő az orvos háziorvosnak? Felperes keresetét arra alapítja, hogy az alperes házánál az 1895 —1898. években eszközölt orvosi látogatások és működések folytán 920 frt dijai merültek fel, a mely követelésére alperes 1897-ik évben 120 frtot, 1899-ben pedig ismét 120 frtot fizetett, a többletet azonban felhívás daczára vonakodik megfizetni, miért kéri alperest a hátralékként még jelentkező 680 frt tőke, ennek a kereset beadásától járó <) % kamata, és a perköltség megfizetésében marasztalni. Alperes a keresetet elutasítani kérte, azzal védekezvén, hogy felperes rendes házi orvosa volt, a kit nem a tett látogatások száma és a kifejtett működés mérve szerint díjazott, hanem a szokásos és megfelelő évi átalánydíjban részesített, a mennyiben 1 évre 60 frtot fizetett s igy fel-