Jogállam, 1903 (2. évfolyam, 1-10. szám)

1903 / Tartalommutató

86 ///. Magánjog és eljárás. Az elsőfokú bíróság ítéletében alperest arra kötelezte, hogy ö a Szörcsén 1878. évi április hó 4-én kelt okiratnak valódiságát elismerje és pedig 15 nap alatt és végrehajtás terhe mellett. Ez az Ítéleti rendelkezés igy több irányban helytelen. Először is nyilvánvaló, hogy a bíró jogköre és hatalma nem terjed ki annyira, hogy az elmarasztaltat valaminek el­ismerésére, lényegben tehát arra kötelezze, hogy az elmarasztalt mit gondoljon vagy ne gondoljon s mit gondoljon 15 nap előtt vagy után. Az ítéletnek iiyen rendelkezését nem is lehet végrehajtani, holott az 1868 : LIV. t.-cz. 256. §-a szerint az Ítélet lehetőleg akkép szerkesz­tendő, hogy az végrehajtható legyen. Ismeri ugyan a törvénykezési gvakorlat a pusztán megállapító (praejudicialis) pereket is, s ezeket a rendes perekben kifeljődött törvénykezési gyakorlat az 1893. évi XVIII. t.-cz. 16. §-ában körvonalazott határok keretén belül szintén megen­gedi. De az 1868. évi LIV. t-cz. 256. §-ának intézkedéséből nyilván­való, hogy ily megállapítás vagy okirat valódiságának megállapítása felperes jogviszonyainak biztosítására szükséges legyen, azaz nem szük­séges az okirat valódiságának külön kijelentése, ha felperes azon ok­iratból folyó jogát már érvényesítheti vagy a perben már tényleg ér­vényesiti is, mivel már az utóbbi esetben az okirat valódiságának ki­nyilvánítása nem a rendelkező részbe, hanem az indokolásba tartozik. S a jogviszonyt megállapító perben is a biró ismeri el és nyilvánítja ki, hogy az okirat valódi és nem alperest kötelezi arra, a mire nem lehet, hogy ő az okiratot valódinak ismerje el. Az első bírósági Ítélet­nek elől idézett rendelkezése tehát mint téves és felesleges mellőzendő volt. (Curia, 1903. febr. 10-én 2820/902. sz. a. helybenhagyta*. V. ö. a magyar polg. tkv. tervezetének 88. §-át («. . kérheti, hogy . . e joga elismerésére köteleztessék.) 64. Orvosi tiszteletdíj. Mikor tekintendő az orvos háziorvosnak? Felperes keresetét arra alapítja, hogy az alperes házánál az 1895 —1898. években eszközölt orvosi látogatások és működések foly­tán 920 frt dijai merültek fel, a mely követelésére alperes 1897-ik év­ben 120 frtot, 1899-ben pedig ismét 120 frtot fizetett, a többletet azonban felhívás daczára vonakodik megfizetni, miért kéri alperest a hátralékként még jelentkező 680 frt tőke, ennek a kereset beadásától járó <) % kamata, és a perköltség megfizetésében marasztalni. Alperes a keresetet elutasítani kérte, azzal védekezvén, hogy felperes rendes házi orvosa volt, a kit nem a tett látogatások száma és a kifejtett mű­ködés mérve szerint díjazott, hanem a szokásos és megfelelő évi áta­lánydíjban részesített, a mennyiben 1 évre 60 frtot fizetett s igy fel-

Next

/
Thumbnails
Contents