Jogállam, 1903 (2. évfolyam, 1-10. szám)

1903 / Tartalommutató

///. Magánjog és eljárás. B7 peresnek, miután a felszámított 4 évre 240 fit járt, ezt az összeget pedig saját előadása szerint megkapta, több követelni valója nincs. Tagadta egyébként az A. alatti kimutatás helyességét és valóságát, tagadta, hogy felperes a felsorolt látogatásokat és működéseket végezte és hogy azokért a felszámitott dij járna. Annak bizonyítására, hogy az az orvos, a ki egy családnál éveken át működik, az orvosi praxis szerint külön megállapodás nélkül is rendes házi orvosnak tekintetik és a helyi szokásnak megfelelő évi átalányösszeggel dijaztatik, továbbá arra nézve, hogy évi 60 forint B.-on megfelelő dijazásként jelentkezik: orvosszakértők meghallgatását kérte. Felperes tagadta, hogy alperesnek évi átalánynyal díjazott házi orvosa volt, hogy köztük ez irányban valami megállapodás létesült, vagy hogy alperes előtte kijelentette volna, hogy házi orvosa lesz. A meghallgatott orvosszakértők egyértelmüleg azt a szakvéleményt nyilvánitották, hogy a helyi viszonyok figyelembevételével B.-n a házi orvos évi 120 koronával kellőleg van dijazva, febben az összegben azonban benn nem foglaltatik a végzett orvosi műtétek és az alperes ó-léczi pusztájára tett kirándulások dija, mert ilynemű teendőkre nézve az évi fizetést huzó házi orvos is megfelelő külön díjazást igényelhet; hogy továbbá az A. alatti kimutatásban felsorolt látogatások, orvosi működések, műtétek és a pusztára tett kirándulások a kifejtett tevékenység és idővesztésnek megfelelően, sőt mérsékelten vannak felszámítva, kivéve a consultáló levelek diját, a melyekért levelenként legfeljebb 3 korona számitható, hogy végül az orvosi praxisban oly szokás nem létezik, melynél fogva az orvos arra vonatkozó kifejezett megegyezés nélkül, csupán ama körülmény folytán, hogy az illető valamely családnál huzamosabb időn át orvosi teendőket végez, évi általánynyal díjazandó házi orvosnak volna tekinthető. A aagybecskereki kir. törvényszék (8546/901. sz. a., 1901 október 25-én) alperest marasztalta, a következő indokolással: Minthogy a szakértők véleménye, de a dolog természete szerint is a házi orvosi minőség kifejezett előleges megegyezést feltételez, alperes pedig nem is állítja, hogy közte és felperes között ily előleges megegyezés létesült, melynél fogva felperes csak évi általánydijra tarthatna igényt, az a felperes által különben is tagadásba vett körülmény pedig, hogy alperes felperesnek, még mielőtt ez B.-ra jött, kilátásba helyezte, hogy házi orvosa lesz, a megkívánt előleges megegyezést nem pótolhatja, ennélfogva kétségtelen, hogy felperes évi általánydijjal megelégedni nem tartozik, hanem minden orvosi működéséért megfelelő külön díjazásra tarthat igényt. (Szegedi kir Ítélőtábla, 1902 június 30-án 6602/901. sz. a. helybenhagyja; Curia, 1903 február 5-én 2643/902. sz. a. helybenhagyja).