Jogállam, 1903 (2. évfolyam, 1-10. szám)

1903 / Tartalommutató

84 11. Büntetőjog es eljárás. hanem a kir. Ítélőtábla Íteletének a vádlott előtt leendő kihirdetése végett a kir.. törvényszékhez küldendők le. Indokok: AB. P. 431. §-ának utolsó bekezdése szerint a felebbviteli főtárgyaláson bejelentett semmiségi panasz folytán az iratok még csak abban az esetben terjesztendők fel közvetetlenül a kir. Curiához, ha a semmiségi panasz bejelentésére jogosultak a kir. itélő-tábla főtárgyalásán mind jelen vagy képviselve voltak. Az eldöntendő kérdés tehát elválaszthatatlanul egybefügg azzal a kérdéssel, hogy a felebbviteli főtárgyaláson megjelent védő a semmiségi panasz bejelentésére való jogosultság tekintetében képviseli-e az ugyanott meg nem jelent vádlottat ; vagy pedig a vádlott önállóan a védő nyilatkozatától függetlenül a saját személyében jogosult-e a semmiségi panasz bejelentésére. A B. P. 383. §-ának a 430. §-ának értelmében a semmiségi panaszra is alkalmazandó II. pontja szerint felebbezéssel, tehát semmiségi panaszszal is élhetnek a vádlott javára: a) a vádlott, vagy helyette házastársa stb.; b) a védő a vádlottnak kifejezett akarata ellen is. Semmiségi panasz bejelentésére jogosult tehát úgy a vádlott, valamint a védő. Hogy pedig erre a védő nem a vádlott helyett, vagy annak képviseletében, hanem mint védő csupán a saját nevében jogosult, ez nemcsak a bűnügyi védelem jogi természetéből, hanem a törvénynek ama szerkezetéből is következik, mely szerint a vádlott is, a védő is külön pont alatt van mint jogosult megjelölve, és következik a törvénynek akkép való szövegezéséből is, hogy mig az a) pontban a házastársra nézve világosan ki van jelentve, hogy csak a vádlott helyett élhet felebbezéssel, illetőleg semmiségi panaszszal, addig a védőre vonatkozó b) pont ilyen kijelentést nem tartalmaz; holott fel kell tenni a törvényhozóról^ hogy ha a védőre nézve is ugy akart volna rendelkezni, a mint a házastársra nézve rendelkezett, ugyanazt az akaratát legalább ez egymást közvetetlenül követő pontokban ugyanazon a módon fejezte volna ki. De a helyett, hogy összekötötte volna a vádlott és a védő jogosultságát, inkább szétválasztotta azzal, hogy a védőnek a vádlott kifejezett akarata ellen is megadta a perorvoslati jogot. Minden vitán kivül áll az, hogy a B. P. 383. §. II. a) és b) pontjai értelmében a vádlott is, a védő is önállóan, egyik a másik nvilatkozatától függetlenül jogosult a felebbezésre, tehát, hogy e jogosultság tekintetében a védő a vádlottat nem képviseli. Ugyanez nem vitás a semmiségi panaszra nézve sem abban az esetben, ha a felebbviteli főtárgyaláson ugy a vádlott, mint a védő jelen volt. Minthogy pedig a B. P. 430. §-a szerint a 383. §. II. a) és b) pontjaiban meg-