Jogállam, 1903 (2. évfolyam, 1-10. szám)

1903 / Tartalommutató

IV. Kereskedelmi-, váltó- és esődjog. 69 befizetésének módozatait, feltételeit és a fizetési késedelem következményeit megállapító alapszabályok intézkedései irányadók. A felperes belépése és kiválása idejében érvényben volt y/. és 67. alatti alapszabályok 13. illetőleg 10. §-ai akkép intézkednek, hogy ha a törzsbetétet aláiró tag négy részletfizetéssel hátralékban marad, és az összes hátralékos részleteket kétszeri, illetőleg egyszeri felszólitásra további négy hét alatt sem fizeti be; jogában áll az igazgatóságnak az illető tagot a szövetkezetből kizárni és a kizárt tag által befizetett részleteket és az azokra eső osztalékokat a tartalékalaphoz csatolni. Az alapszabályoknak ez a% intézkedése tehát a törvény parancsoló rendelkezésébe a kifejtetiek szerint nein ütközik, mert az nem a kivált tagnak a teljesen befizetett üzletrészhez való a törvény által szabályozott igénye felett intézkedik, hanem pusztán és kizárólag a szövetkezetnek a belépő tagjai irányában a szövetkezet fennállhatása érdekében szükségkép megállapítandó fizetési módozatokat szabályozna és az ezen fizetési módozatoknak a szövetkezeti tagra kétségtelenül kötelező betartása szempontjából állapítja meg, hogy a részletfizetéssel késedelmező vagy azt megtagadó tag a befizetett részleieket elveszti. Minthogy pedig az alsóbiróságok helyes ténymegállapítása szerint felperes a hozzá intézett Írásbeli felszólítás ellenére a további részletek befizetését megtagadta: a másodbiróság ítéletének a per főtárgyára vonatkozó rendelkezése az itt kifejtett indokoknál fogva, ugyanannak az ítéletnek a perköltség tekintetében intézkedő része pedig az 1868 : LIV. t.-cz. 251. §-ára fektetett, az első bíróság ítéletéből elfogadott indoka alapján hagyatott helyben (603/902. 1902 deczember 9.) A kir. Curiának felfogásához nem csatlakozhatunk. A K. T. 237. §-ának az üzletrészhez való igényt megállapító rendelkezését absolut jellegűnek kell elismernünk nemcsak azokra a tagokra nézve, kik üzletrészeiket befizetvén, válnak ki a szövetkezetből, — hanem azokra is, kik nem fizették be azt egészen, — s ezért kizáratnak. A törvény által úgy is mostoha sorsban részesitett szövetkezeti tagokat ilyen, a törvényben nem gyökeredző hátrányokkal sújtani nem szabad. 52. Szövetkezeti tag járandóságai az elévülési idő után elhatározott felszámolás esetében. (1875 : XXXVII. t.-cz. 237. §.). Felperes alperes szövetkezet ellen azon az alapon indította keresetét, hogy jogelődje 1894. évben $ évnyi időtartamra az alperesi szövetkezetbe belépett és fizetéseket teljesitett, — mely jogviszonyból kifolyólag 1899. évi deczember 31-én — tagsága megszűntének idejében 182 korona követeléssel birt. Alperes szövetkezet — mely a tárgyaláson nem jelent meg — 1901 marczius 17-én a felszámolást elhatározta.