Jogállam, 1902 (1. évfolyam, 1-10. szám)

1902 / 1. szám - Magánjog - Politikai Tanulmányok

8o IRODALOM. a mai társadalmi vagy gazdasági viszonyokat, mikor társadalmi forradalom nélkül ideálisabb helyzetet teremthet. Ha beérhetnök a mai intézmények fixirozásával, akkor a biróságok «állandó» gyakorlata pótolhatná a codexet. De épen mert a biró ítéletében nem kutatja az intézmények czélszerüségét s azok fejlesztésére csakis a tulajdonképeni birói functio túllépésével hathat, annál kívánatosabb, hogy a törvényhozó tegye ezt meg. Csak jogos tehát szerző ama követelménye, hogy a hol magánjogi intézményekkel befolyás gyakorolható a gazdasági élet fejlesztésére, ott a törvényhozónak erős kézzel irányitólag kell fellépnie. A hol tehát a régi törvényekbe iktatott felfogás a mai általános társadalmi felfogástól eltér, ott ez utóbbit kell az uj törvények leikévé tenni. De ne csak irott malaszt legyen e törvény, mint a milyen p. o. a szolgálati szerződés volna a Tervezet szerint. Ha az élet legfontosabb terein a régi feudális törvények intézkedései tartatnak fenn, cseléd, kereskedő, iparossegéd stb. továbbra is a munkaadónak kiszolgáltatva maradnak, akkor a Tervezet szolgálati szerződése az életben alkalmazást seholsem talál, nagy hazugság marad, s ezt intézménynyé emelnünk nem szabad. Meszlény táblázatot készített a szolgálati special-törvények azon szakaszairól, melyek a Tervezet életbeléptetése után is életben maradnak és arra az eredményre jut, hogy a régi törvények igazságtalanságai továbbra is fenn fognak állani. A törvényhozó tehát nem térhet ki a speciáltörvények reformja elől, mert csak az ezekben lefektetett hübéries felfogás kiküszöbölésével juthat érvényre a Tervezet szelleme. A nem-vagyoni érdekek jogi védelméről irt tanulmányaiban szerző postulátuma az, hogy az adós felelősségének határán belül a szerződés nem teljesítése által okozott nem-vagyoni kár is megtérítendő, ha az egyén legfontosabb jogai, u. m. élet, testi épség, női becsület, stb. szenvedtek sérelmet. Szerző tisztában van a nehézségekkel, melyekkel a nem-vagyoni kár-összegek megállapítása jár, de a megtérítést socialis okokból kívánatosnak tartja. A magánjog hatásáról a vagyonmegoszlásra cz. tanulmányban mindenek előtt megállapítja statisztikai adatokkal szerző, hogy Magyarországon nincs kellő számú középosztály. Vizsgálja azon intézményeket, melyek egyenletesebb vagyon elosztást eredményeznek. E szempontból az özvegyi jog megszorítása leszármazók által, az ági örökösödés korlátozása — a mint ez a Tervezetben jelentkezik — megfelelőknek bizonyulnak; a közszerzemény nem, mert a házasság felbontásakor ama félnek kárára szolgál, a ki a házasság tartama alatt gyűjtötte a vagyont. Az eddigi ismertetésből kitűnik, hogy szerző derék munkát végzett, mikor a jogászatot belehelyezte a társadalom-tudományba, a Tervezetet nem szakaszról-szakaszra bonczolgatta, hanem általános szempontokat állított fel s ezek keresztülvitelére helyezte a munka súlyát. E mellett a részletek sem kerülték ki figyelmét; a Tervezet számos utalási hibájára, pongyola szövegezésére hivja fel figyelmünket. Előtérbe mindenütt a socialis szempontot helyezi, de javaslatai a mai társadalmi alapokon nyugszanak s igy életrevalók,