Jogállam, 1902 (1. évfolyam, 1-10. szám)

1902 / 7. szám - A Curia biráskodása képviselőválasztási ügyekben. 3. r.

5 88 KÖZJOG ÉS KÖZIGAZGATÁS. (C. I. t. )• Örley képviselői minőségének megszűntéről az ítélet kihirdetésére kitűzött időpont előtt érkezvén a Curiához a hivatalos értesítés, a 462/602. c. b. szám alatt már meghozott ítélet kihirdethető és kiadható nem volt, hanem e kérvényi ügy megbirálásánál az Örley Kálmán képviselői minőségének megszűntéről adott értesítés volt alapul elfogadandó, figyelemmel már most arra, hogy kérvényezők a 28. §-ra alapított kérelmet is terjesztettek elő, s így az eljárás az 55. §. első bekezdése értelmében meg nem szüntethető (54. §. b. p.), annak kimondására kellett szorítkozni, hogy kérvényezők kérelme ama részének, melynél fogva a választást a j. §. I., 2., 6. pontjai alapján érvénytelennek kérték kimondani, tárgyi alapja nincs. A mi pedig a 3. §. 27. p. fölhívásával a 28. §.-ra alapított kérelmet illeti, ennek a Curia helyt nem adott, mert a 3. §. 27. pontjában körülirt érvénytelenségi ok egészen önálló, e §. 2., 3., 4., 6., 9., 11., 12., 13. és 14. pontjaival kapcsolatba semmiképen nem hozható, a 27. pont alá vonható érvénytelenségi tényt pedig föl nem hoztak. Az iratokat a Curia a 126. §. alapján az igazságügyi miniszterhez tette át (491/1902. c. b. . Jegyzet. A nagy feltűnést keltett ítélet több oldalról és pedig különböző szempontokból részesült bírálatban, a kérvényezők egyik képviselője Aigncr Adolf pedig «A kir. Curia s a margittai mandátum* czimü füzetében heves támadást intézett az ítélet miatt a curiai ítélet ellen. 1. Azt vitatták elsősorban, hogy szabálytalan, mikép a Curia, az ügy nyilvános tárgyalásának berekesztése után fölmerült ténykörülményt figyelembe veendő, elállott meghozott, megszövegezett határozatától s egy ujabb határozatot hozott. Részünkről e kifogást nem tartjuk alaposnak. Való, hogy a Curia túltette magát az ügyviteli szabályok 187. §-án, mely szerint az ügyet, miután az elnök a határozatot kimondta, újból fölvenni nem lehet; de ha fölvetjük a kérdést, mi vitte a Curiát e kényszerhelyzetbe, a melyből kifolyólag az ügyviteli szabályzat sérelmet szenvedett: a közjogi per helyesen felösmert szelleme absolválja a Curia eljárását. A közjogi per birájának t. i. ama időpont szerinti joghelyzetről kell disponálnia, mely ítéletének kihirdetésekor fennáll. Ettől az állásponttól az ügyvitelt szabályozó rendeld le nem téríthette a bíróságot. Hiszen elvégre az ügyviteli szabályoknak, melyek csak bizonyos külsőségekre vonatkoznak, nem tulajdonitható oly jelentőség, hogy velük szemben a törvény czélzatának háttérbe kellene szorulnia. Egy pillantás a Btk.-be — szándékosan hivatkozunk közjogi szakmára — megmutatja, mennyire helyes ez utóbbi felfogás. Ha a vádlott a főtárgyalás befejezése s az ítéletnek a tanácsban történt meghozatala után, de a kihirdetés előtt elhal, az eljárás megszüntetendő. (V. ö. Btk. 105. §. 2. p. és Bp. 229. §. ut. bek.). Megszűnik az eljárás akkor is, ha a Btk. 232. §-ába ütköző büntettél vádolt személy s a sértett közt az ítélet kihirdetésére kitűzött határnap közti időben házasság jött létre. (V. ö. Btk. 240. §.).