Jogállam, 1902 (1. évfolyam, 1-10. szám)

1902 / 7. szám - A polg. perrendtartás javaslatának előkészitő munkálatai. 3. r.

BÍRÓI GYAKORLAT. S17 E két döntvénynyel ki is merül a családjogi teljes ülési határozatok sora, — sokkal alapvetőbb kérdések megoldására kell azonban a Curia teljesülésének az örökjog terén vállalkoznia, hol az országbírói értekezlet i—21. §§-ai csak a legelemibb nehézségeket oszlatják el. A végrendelet alakszerűségeit az 1861 — 1876. évi időközre kihatólag érinti a ma már csak történelmi jelentőségű 8. sz. t. ü. h.,* ugyané problémát feszegeti a végrendeletek alakszerűségéről szóló törvényczikk utáni időre a 12. sz. t. ü. h., melynek mindkét kijelentését Kern Tivadarral szemben (Fodor-féle Magánjog V. kötet 592. o. szöveg czáfolatát ugyanott 1. jegyzet) az 1886 : VII. t.-cz. után is a maguk teljességében fennálló jognak kell elismernünk. A közjegyzői novella után is *a járásbíróságok közvégrendeletek 1 elvéleiére kivétel nélkül jogosilvák és a közvégrendeletek felvételénél a- iSj^.: XXXV. t.-csikkben előirt módon kötelesek eljárni s csak a\ okirat külalakját illetőleg tartoznak a bíróságokra né^ve fennálló szabályokat alkalmazni*. De nem csupán az örökjogi jogosultság alapjainak alakszerűségeit hozta felsőbiróságunk tisztába. Erdélyben az optk. alapján a hagyaték jogi személyiségének elve honosuk meg, mig az országbírói értekezlet területének joga szerint a hagyaték nem jogi személy. E kirivó ellentét elsimításának czélja lebeghetett Curiánk előtt, a mikor az örökjogi kötelezettség birói érvényesítésének formális előfeltételeként megkívánja, hogy a hitelező «... örökség birtokbavétete vagy átadása előtt tartozik a meghalt adósnak valamennyi örököseit és az ismeretlen örökösöket ügygondnok által perbe idéztetni* (42. s\. t. ü. h.j. Anyagi jogi szempontból a 4?. sz. t. ü. h. ama téves nézettel szemben foglal állást, mintha az ipso jure öröklés csak az örökségre, nem pedig a hagyományokra is állana; csak ez alapon magyarázható, hogy «iörvényes osz~ tátyrészre (köteles rés\re) jogosultaknak a köteles részhez való joga, ha annak érvényésitése előtt meghalt, átszáll az 0 örököseire*. A köteles résznek ipso jure való átszállása akkor sem veszti el minden szerepét, ha azt az örökhagyó valakinek végrendeletileg juttatja: a végrendelet a köteles részre jogosulttal szemben csakis a köteles részen felüli értékre vonatkozólag ügyleli részesedés, a törvényes osztályrész azonban végrendelet daczára is törvényes marad. Ha nem igy gondolkodunk, aligha indokolhatjuk meg a 47. sz. t. ü. határozatot, aligha vitathatná a Curia oly határozottan, hogy ^szülök részéről tett azon végrendeleti intézkedés, mely szerint a kiskorú gyermekükre hagyott vagyon . . . egy megnevezett harmadik személyre szálljon, a gyermek törvényes osztályrészére ki nem terjed: következőleg a reá ekként hagyott vagyon azon értéke * «Az ország valamely részében kifejlődött és perrendszerüleg bizonyított oly szokás, mely szerint az 1861 július 2j-tól az 1876: XVI. t.-cz. életbeléptéig szolgabíró és esküdttársa előtt megyei kiküldetés nélkül alkottattak végrendeletek az ideiglenes törvénykezési szabályok 5. §-ának rendelkezéséből folyólag elfogadandó és az ily módon alkotott végrendeletek érvényeseknek tekintendők)).