Jogállam, 1902 (1. évfolyam, 1-10. szám)

1902 / 7. szám - Közérdekű pályázatok

$46 Dí MESZLÉNY ARTÚR lölve lennie (különben azt a biróság jelöli ki), tehát a pályázó tudhatja, hogy megeshetik, hogy versenytársai valamelyike itél fölötte. S mégis, alig hinném, hogy jó érzékű embert ez az argumentálás meggyőzne. A pályázók, a mikor magukat a pályabiróság Ítéletének alávetik, nem a dijat kitűző egyén önkényének kivánják magukat alárendelni, hanem oly verdictnek, a melyet igazságosság és pártatlanság és — ha közérdekű pályázatról van szó — a közügy szeretete szül; a pályázati feltételekben a pályázó megtalálja a pályabirák nevét, és ha azok személye benne oly bizalmat kelt, hogy esetleg hosszú évek munkájának jutalmát teszi koczkára az igazságos Ítélet reményében, akkor joggal érzi magát megcsalatottnak, ha megtudja, hogy a jurorok egyike vagy többje a saját ügyében itélt. Más, ha a pályázati feltételek világosan magukban foglalják azt a kijelentést, hogy a pályabirák kizárva nincsenek. Akkor a pályázó magára vette az esetleg részrehajló verdict veszélyét. A mellett a jó Ízléssel határozottan hadi lábon áll ez a concessio, s a pályázat eldöntésének igazságos voltát a legnagyobb mértékben veszélyezteti. Már pedig annak, hogy nem a legérdemesebb müvet tüntetik ki, a közérdek iszsza meg a levét még magánérdekű pályázatoknál is, nem is szólva a közérdeküekről. A Tervezet a pályázatok kérdését nem tekinti privátkérdésnek : bizonyítja ezt az egyszer megtett kitűzés visszavonhatlansága és a biróság subsidiarius kijelölési joga; miért engedi háttérbe szorulni a közérdeket ennél a kérdésnél, melynek a természetes észjárással és a jó Ízléssel egyező megoldása egyedül az lehet: «hors concours — membre du jury». Nem szabad továbbá figyelmen kivül hagyni, hogy a pályázattal kapcsolatos dijkitüzés is dijkitüzés, és hogy a pályabiróság verdictje nem egyéb, mint kötelező megállapítása annak, hogy ki végette el a?t a cselekményt, melynek teljesítésére a dij ki van tü^ve ; a közönséges dijtüzésnél e megállapitást kétség esetén a törvénytervezet maga végzi (v. ö. Tervezet 1654—1656. §§.), illetőleg per utján a biróság által végezteti, a legszigorúbb igazságosság és méltányosság elvei szerint; nem-e a legnagyobb következetlenség volna, ha az általános dijtüzésnél