Jogállam, 1902 (1. évfolyam, 1-10. szám)

1902 / 7. szám - Közérdekű pályázatok

KÖZÉRDEKŰ PÁLYÁZATOK. annak megvalósítására elégtelen, a gyűjtők azzal csak az ellenőrző hatóság képviselőjének jóváhagyása mellett rendelkezhetnek az eredeti czéltól eltérő módon; disponálni kell arról is, hogy a jóváhagyás megtagadása esetére ki intézkedhetnék autoritative a pénz hovaforditásának ügyében. Jogsértések és terrorizálások elkerülése végett a hatósági határozat ellen jogorvoslat volna adandó, és pedig panas$ a közigazgatási bírósághoz, mely a kérdést birói szóval döntené el végérvényesen.*' Az ellenőrző hatóság kilétének kérdését, mint részletkérdést, itt nem kivánom feszegetni.** E mellett a magánjogi felelősség ügyét is részletesen kellene szabályozni, mindenesetre fenntartásával annak a már az 1897-iki idézett rendeletben foglalt tételnek, mely a gyűjtők, illetőleg az azokért jótállt két egyén egyetemleges felelősségét mondja ki. II. A mi már most magát a pályázatnak eldöntését illeti, felesleges azt fejtegetni, hogy jelen jogunk e kérdésben directivát egyáltalán nem tartalmaz. Tudomásom szerint bíróság elé ily tényállás még nem került (legalább a közkézen forgó jogesetgyüjteményekben ily tárgyú esetet nem találtam) és így birói gyakorlatunknak sem volt alkalma megnyilatkozni; ily körülmények közt az is kétségtelen, hogy magánjogunk újjáalakításakor e kérdést is fel kell venni a megoldandók közé, mely tétel igazságát a polgári törvénykönyv legújabb (1900-iki) tervezete is elismeri és negyedik része tizenkettedik czimének negyedik fejezetét a «dijkitüzés» ügyének szánja, a pályadíj kitűzése tárgyában a következőkép rendelkezvén: * Nem kell attól tartani, hogy a közigazgatási bíróság elé ily módon oly művészeti stb. kérdések megoldása kerülne, melyekhez nem ért. A kérdések művészeti, műszaki részét ép ugy rábízhatná a szakértő testületre (v. ö. 2. jegyzet), a mint pl. az orvosszakértői kérdéseket a törvény (1896: XXII. t.-cz.) 46. s köv. §-ai körében a maga orvosszakértő szerveivel dönteti el. ** A belügyminiszter csak ugy lehetne az, ha mellette szakértő tanács állana, mely a felmerülő szakkérdésekben véleményt mondhatna. Mindenesetre óvakodni kellene attól, hogy az ellenőrzést valamely merőben bürokratikus szervre, pl. a kincstári ügyészségre bizzák, mert az ellenőrzés lényeges része célszerűségi kérdéseken fordul meg, melyekhez érteni kell. Anglia ilyen czélokra a mi helyünkben autonóm testületeket alakitana. De hol vagyunk mi még attól, hogy ilyenre vállalkozhassunk!