Jogállam, 1902 (1. évfolyam, 1-10. szám)
1902 / 7. szám - Közérdekű pályázatok
DE MESZLÉNY ARTÚR a gyűjtők pusztán közvetítő szerepet játszanak, azaz functiójuk nem terjed tovább, mint hogy az egybegyűlt összeget átadják annak vagy azoknak, a ki vagy kik aztán azt felhasználják : akkor persze a gyűjtők minden felelősségtől eo ipso mentesek, a mint a pénzt az átvételre jogositottnak átszolgáltatták. Vitás a kérdés csak akkor lehet, ha a gyűjtők egyúttal a begyült pénz hovaíorditásáról is disponálnak, vagyis ha ők maguk vállalkoztak arra is, hogy a pénzt a kitűzött czélra fordítják. Tegyük fel pl., hogy ez utóbbi esetben a gyűjtők eltértek a kitűzött czéltól és a helyett, hogy az Erzsébet-szobor felállítására fordították volna az egybegyűlt összeget, odaadták azt az alföldi népsanatorium megépítésére.* Követelhetem-e én, ha az előbb említett czélra 10 K-val adakoztam, hogy állíttassák fel az Erzsébet-szobrot, vagy tartozom megnyugodni abban, hogy Erzsébet-szobor nem lesz, de ha a népsanatorium hive nem vagyok, visszakaphatom a tiz koronámat? Bizony csak az utóbbi alternativa marad fenn számomra. Mert a mikor a gyüjtőivet aláirom és a 10 K-t a gyűjtőknek átadom, e tényemet nem lehet oly megbízásnak minősíteni, hogy «már most ebből a tiz koronából (és a többi e czélra begyülendő pénzből) építsétek meg az Erzsébet-szobrot*; e tény csak annyit jelent: «ezt a tiz koronát használjátok fel szabad belátástok szerint arra. hogy Erzsébet-szobor jöjjön létre». Vagyis : az Erzsébet-szobor megépittetésére nem terjed ki a mandátum, hanem csupán a pénznek egy bizonyos irányú felhasználására ; s míg egyrészről a felhasználás módja tekintetében az adakozó kénytelen a gyűjtőknek teljesen szabad kezet engedni, addig másrészről az ő szerződésbeli érdekét kimeríti a pénz felhasználásának kérdése. Ebből folyik ismét, hogy egyrészt a gyűjtők csak annyi gondosságért felelősek, a mennyi a gyűjtött pénznek a jelzett czélra fordítására vonatkozik, s ha ők azt arra a czélra fordították, minden kötelességüket — ex mandato — teljesítették, még akkor is, ha a czél meghiúsult, sőt ha * Nem szólunk arról, ha a pénzt saját czéljaikra fordítanák; akkor sikkasztást követnek el, s actio doli-val felelnek.
