Jogállam, 1902 (1. évfolyam, 1-10. szám)

1902 / 7. szám - Közérdekű pályázatok

KÖZÉRDEKŰ PÁLYÁZATOK. 541 meghiúsultának ők az (ártatlan) okai; * folyik abból másrészt, hogy az adakozó még a gyűjtők felelőssége e körén belül sem követelhet tőlük sohasem többet, mint a mennyi az ő szerződésbeli érdeke, azaz : az általa adott pénzösszeg visszatérítése. Ismételjük, azért: mert megbizása nem a czél megvalósítására, hanem csupán az általa adott összegnek ama czélra való felhasználására irányult; s hozzáteszszük, még azért is: mert a létező jog az adakozónak azt az inieresséjét, hogy az Erzsébet-szobor létrejöjjön, nem tekinti olyannak, a mely megtérités tárgya lehetne. S a magyar polgári törvénykönyv tervezete, mely a jövő magánjogát képviseli, szintén csak szándékos kötelességszegés esetére és a biró belátásától függőleg engedi meg, hogy az ilyen nem-vagyoni érdek megtérités tárgyaként szerepeljen.** Ha tehát az adakozó visszakapta az általa adott pénzösszeget, jogunk szerint nemcsak a negatív interesséje, hanem egész szerződésbeli interesséje megtérítést nyert, mivel a kitűzött czél létrejövetelére vonatkozó interessét a magánjog nem honorálja. És ezeket figyelembe véve, kellő értékére tudjuk redukálni az emiitett belügyminiszteri rendelet amaz intézkedését, hogy a kijelölt két «erkölcsileg és vagyonilag megbizható személy» a begyülendő adományokért «egyetemlegesen felelős». E felelősség határa végtelenül szük: mágánjogilag a felelősség érvényesítéséhez jogosult személy szükséges, a kinek per esetére actoratusa van. Látszik, hogy az actoratus mily kevéssé fedi a megoltalmazásra váró érdekek körét; a büntetőjogi felelősségből sarjadzó kártérítési kötelezettség ugyancsak attól függ, hogy a kártérítés megítélését arra jogosult személy kérje (1 896: XXXIII. t.-cz. 5. §.), és az említett két kezest csak akkor terhelheti, ha mindketten legalább is részesek az elkövetett büntetendő cselekményben. * A mandatarius csak dolus-ért és culpa-ért felel; a puszta causalitásért soha, hacsak külön el nem vállalta a garancziát. V. 5. 1. u. I. 21. C. mand 4., 35.; német polg. tkv. 276. §.; magyar polg. tkv. terv. 1162., 1664. §§. ** Tervezet 1140. §. Még e korlátok közt is kétséges, vájjon a birói gyakorlat ezt a pénzben egyáltalán ki nem fejezhető és inkább köz- mint magánérdek jellegét magán viselő érdeket elég komolynak tekintené-e, hogy sérelmeért megtérítést nyújtson. Hogy mely nem-vagyoni kár olyan, mely megtérítésre e czimen igényt tarthat e kérdést a Tervezet nyitva hagyja.