Jogállam, 1902 (1. évfolyam, 1-10. szám)

1902 / 1. szám - Socialismus a közigazgatásban

SOCIALISMUS A KÖZIGAZGATÁSBAN. existentia nyomában keserűség, elégületlenség támad, mely a többi, hason veszedelemtől fenyegetett kis existentia szivében hálás talajra talál, majd felburjánzik és kitöréseiben éppen az erősebb existentiákat, éppen azt a társadalmat veszélyezteti, a mely vagy önző volt, vagy nem volt elég előrelátó; mindkét esetben a kielégítetlenül hagyott érdekekkel önmaga alá halmozott tűzfogó anyagot. Ennek a mesterséges támogatásnak azonban óvatosnak, okosnak, csak bizonyos mértékig terjedőnek szabad lenni. Sohasem szabad oly mérvűnek lennie, hogy a munkátlanság praemiumává, melegágyává lehessen. Rossz irányban indúl az a társadalmi és állami socialismus, a mely a henye existentiának nyújt mesterséges megélhetést, a mely az elégületlenséget úgy akarja elcsendesiteni, hogy ajándékot osztogat, hogy ingyen nyújtja az életszükségletek kielégítésére megkívántató anyagi javakat. Esztelenül károsítja saját magát, azokat a társadalmi osztályokat, a melyek anyagi és értelmi munkával szereztek maguknak és utódaiknak biztos megélhetést és jólétet. Kárositja, mert reájuk szabaditja az ingyen eltartást követelőket. És míg az okos socialismus nemcsak a közvetlenül támogatott vagyontalan és műveletlen rétegeknek, -hanem a társadalom anyagi javakban tehetős és műveltségben erős osztályainak is javára válik, mert megelégedett szövetségeseket ad melléjök, — addig az ingyen eltartás veszélyes a társadalom biztosított életállásu rétegeire, de haszon nélkül való a támogatottakra is, mert nincs reájuk erkölcsi, nevelő hatása, nem ösztönzi őket munkára, hanem annak a hamis hiedelemnek bennök való megrögzitésére alkalmas, hogy a vagyonos osztályok kötelesek eltartani a vagyontalanokat. Már pedig a mely társadalomban ez a tétel elterjed és a szivekbe vésődik, ott alig lehet többé békésen megoldani a javak egyenlőtlen megoszlásából származó elégületlenséget, hanem ott el kell készülve lenni a társadalmi és állami rend erőszakos megzavarására. A midőn tehát az állam, nevezetesen pedig a közigazgatási tevékenység arra törekszik, hogy annak a vagyontalan elemnek,