Jogállam, 1902 (1. évfolyam, 1-10. szám)

1902 / 1. szám - Socialismus a közigazgatásban

p LUKÁCS GYÖRGY a melyben meg van a munkakészség, a megélhetés feltételeit biztosítsa, bölcs prasventiót gyakorol. Megelőzi, hogy az elégedetlenség mélyen meggyökerezzék és erőszakosan törjön ki azon társadalmi rend ellen, melyben érdekeit nem látja kellően biztosítva. A gyöngébbnek ilyen módon való mesterséges megsegítése, a mit az állami socialismus nevével szoktak illetni, nem valami szokatlan, uj dolog az emberiség fejlődésében. Együtt jár a fejlett társadalmi és állami élettel. Már az antik korban találkozunk vele. Rómában nagy szerepe volt, majd egészségtelenül túlfejlődött, annyira, hogy ott nemcsak munkáról kellett gondoskodni a tömeg részére, hanem mulatságról is. A rendi szerkezet, melyből az újkori államrend nem is oly rég fejlődött ki, ismét nélkülözte a társadalmi socialismust. A rendi szerkezet idején az embernek életállása születésével adva volt; azok a vas jogi korlátok, melyek a rendeket mint megannyi tagolt kasztot egymástól elválasztották, egyáltalán nem adták meg még a lehetőségét sem a felmenő osztálymozgalomnak. Az újkori állami és társadalmi szervezetben egyforma feltételek vannak megállapítva mindenkire nézve az érvényesülésre, erői szabad kifejlesztésére, a haladásra. És ha a környezet, az anyagi helyzet és műveltségi körülmények, melyek közé születése által jut az ember, bizonyos mértékig befolynak is arra az életállásra, melyre az illető eljutandó lesz, jogi korlátja egyáltalában nincs annak, hogy erejét, képességét, akaratát, mindenki tehetsége szerint érvényesíthesse. A mai társadalomban azért oly intensiv a haladás, mert egyaránt mindenki lehet annak munkása, nemcsak azoknak szük köre, a kiknek a jogrend megengedi a közreműködést. Nagy tengerből meritamai társadalom, minden osztály, minden foglalkozáskör keretéből azokat az elemeket vonja ki, azok kezébe teszi le az előremenetel kormányát, a kik arra képesek. És itt nincs tekintet születésre, rangra, vagyonra. De gazdagabb is a fejlődés, mint volt a rendi korszak megfagyott társadalmában. Napjainkban azonban már az sem elegendő, hogy egyforma