Jogállam, 1902 (1. évfolyam, 1-10. szám)

1902 / 1. szám - Az általános vámtarifa és a kiegyezés

I o ENYEDY LUKÁCS A nemzet ellenzéki része sem volt szerencsésebb a tényleges hatalomban lévőnél. Az ellenzék bírált, Ítélkezett és gyakran a helyes irányt kijelölte, de a kisebbség nem kevésbé mint a több­ség képtelen volt a nemzetet magával ragadni. Még csak ko­moly, mélyreható mozgalmat sem inditott meg gazdasági nézetei mellett. Nincs irodalom, alig néhány elsárgult röpirat, mely kísér­letet tett volna arra, hogy a nemzetet alaposan felvilágosítsa irányá­nak helyességéről. Tudományos kifejtésére nem is gondolt senki. Megállt jelszavak mellett, de e jelszavak hóditó tartalmát nem vitte bele az élet melegébe, nem telitette meg vele a közvélemény levegőjét s igy nem is ment az át a nemzet eleven testébe és vérébe. Nem volna talán lehetetlen ezeknek a megdöbbentő tüne­teknek okait felkutatni. Ez alkalommal e kutatás nem czélom. A tünetekre azért mutatok rá, mert valóban csak is azok magya­rázzák meg, hogy a midőn az ország a legkomolyabb gazdaság­politikai válságok és megoldandó kérdések küszöbén áll, a viszonyról Ausztriához a követendő kereskedelmi és vámpolitikáról és az általános vámtarifa szerepéről és jelentőségéről mindazoknak az ügyeknek a keretében néhány a felszinen maradó ujságczikken kivül semmi irodalmi mozgalom sem mutatkozik. Nincs közvéle­mény, de igyekezett-e valaki közvéleményt teremteni? Nem értik meg a kérdéseket, de megkisérelte-e valaki a közönségnek azokat megfejteni? A kormányhatalom intentiói föltétlenül érvényesülnek. De a hivatalos okoskodásnak, indokolásnak és szinezésnek hol van a czáfolata? A hivatalos adatoknak hol van a beható birálata? így azután a fejbólintó hivatalos szaktestületek védőszárnya alatt tovább aluszsza álmait a gondolkodni rest közszellem. A közszellem nem tiltakozik és a saját dicsőségétől kábult ellenzék, a midőn kötelességét oly gyarlóan tudta csak teljesíteni, a bevégzett tényekre fog majd felocsúdni s mulasztásaival részese lesz a felelősségben azokért az óriási károkért, melyek a nemzetek indolentiája mel­lett érték. Érték — s attól tartok — érni fogják a jövőben is. Közgazdasági viszonyunk Ausztriához az 1899: XXX. tör-

Next

/
Thumbnails
Contents