Jogállam, 1902 (1. évfolyam, 1-10. szám)

1902 / 2. szám - A Curia bíráskodása képviselőválasztási ügyekben

i78 KÖZJOG ÉS KÖZIGAZGATÁS. szavazatok csakugyan érvénytelenek-e, vagy nem, bizonyítási eljárás elrendelése teljesen czéltalannak mutatkozott. Ali ez annál is inkább, mert a kir. Curia nem fogadhatta el helyesnek a kérvényezők ama jogi nézetét, mely szerint ha a 3. §-nak 11 aj vagy c) pontjába ütköző cselekmény folytán, valaki más jelöltre való szavazástól tartózkodott, az ily szavazatok arra a más jelöltre adott szavazatokhoz volnának számítandók, mert a hozzászámitásnak eseteit az idézett törvény 4. s 5. §-ai tüzetesen meghatározzák és a fönnebbi eset azok között nem foglaltatik. Nem kevésbbé téves a kérvényezők ama jogi felfogása is, mely szerint a többször idézett törvény 167. §-ában megjelölt hivatalos személyeknek ott tilalmazott cselekményei kivétel nélkül megannyi választást érvénytelenítő okok volnának, mert ez teljesen önkényes, tehát meg nem engedhető kibővítése volna a törvény 3. §-ában megállapított érvénytelenségi okoknak. Végül azt a felfogást sem tartotta a kir. Curia elfogadhatónak, mely szerint a képviselő által valamely közczélokat szolgáló jogi személy, különösen tehát egyház vagy község részére, bár hallgatólag a választók bizalmának elnyerése czéljából tett közhasznú adomány vagy igéret, mely vallási, társadalmi vagy közművelődési czélok előmozdítására szolgál és egyes választók anyagi előnyére közvetlenül vissza nem vezethető, az idézett törvény }. í;-ának 2. pontja alá nem vonható ; nem lévén e felfogás sem a törvény szavaival, sem annak szándékával összeegyeztethető ; mert ily esetben a képviselő nem egyes választóval szemben, hanem közérdekből, nem anyagi eszközzel gyakorolja a befolyást, hanem annaképen ellenkezőjével, a nemes czéllal, melynek az anyagi eszköz csak közvetítője (20/1902. c. b.). Az indokolásnak utolsó passusához kell csak megjegyzést fűznöm. Egész általánosságban nem lehet kimondani, hogy valamely jogi személy részére tett adomány nem vesztegetés, mert megtörténhetik, hogy az adomány által az illető jogi személy minden egyes tagja, tehát választók is bizonyos anyagi előnytől szabadulhatnak, tehát közvetve anyagi előnyhöz jutnak. Adott esetben mindig az adakozó személyétől, az adakozás körülményeitől s a jogi személy s tagjai között levő viszony minemüségétől függ, hogy forog-e fenn vesztegetés vagy nem. így pl. ha a képviselőjelölt orgonát ad oly községnek, melyben orgona nem volt és orgonát beszerezni nem is óhajtottak, ebből senkire sem származik anyagi előny és e cselekmény nem is szolgálhat érvénytelenségi okúi. A Curia a Btk. 185. §-ára vonatkozó eddigi praxisából két idevonatkozó esetet hozhatunk fel. Egyikben bizonyos összegnek templomjavitási czélokra való adományozásában a 185. t^-ba ütköző vétséget látott fennforogni C. 2901/91.). Egy másik esetben az eklézsiának tett ígéretben nem látott vesztegetést, mert ez igéret nem volt egyes választóknak vagy hozzátartozóiknak téve (C. 9695/91.). Ifj. ár. Chorin Ferenc^.