Jogállam, 1902 (1. évfolyam, 1-10. szám)

1902 / 2. szám - Glossarium Mediae Et Infimae Latinitatis Regni Hungariae. A Magyarországi Latinság Szótára [könyvismertetés]

BÍRÓI GYAKORLAT. 161 BÍRÓI GYAKORLAT. Ujabb örökjogi határosatok. Szándékosan nem mondtunk «legújabbat-), mert sehogysem tekinthetjük az elmúlt év utolsó havában a Curián eldöntés alá került örökjogi ügyek legnagyobb részét a magyar örökösödési gyakorlat typikus kérdéseinek, Mintha száraz költségjegyzék vagy építési perekről volna szó, legfelsőbb bíróságunk számokkal és számításokkal kénytelen bennök bíbelődni a magyar jogi ösztön ős fészkében, az örökjogban is. A köteles rész kiszámításánál a hagyaték ama értéke irányadó, melyet a felek előadnak (C. 161 <,/ooi), a köteles részbe való beszámítás a felebbezésben már nem tisztázható (C. 20í V901)' az örököstársak az örökhagyó tartozásáért az örököstárs által csak viszonkeresetileg vonhatók felelősségre (C. 8^/901), a collationalis összeg csak az örökösök kérelmére és csak az esetben kebelezhető be biztositékként az osztályrészül jutott ingatlanra, ha az ingó hagyaték értékesítése után véglegesen kitűnik annak mennyisége (C. 1907,901 , ezek és más hasonlók csak számokról és pénzről tesznek tanúságot, nem pedig a per eszményi czéljáról, a jog léte vagy nem léte kérdésének felvetéséről. Irányzatnak e pereket azonban nem nyilváníthatjuk, csak eseteknek, melyeket a véletlen egyszerre juttatott eldöntés alá. Bizonyítékul hivatkozhatunk az ugyancsak uj keletű C. íoü/901. számú határozatra (Jogt. Közi. 1902. évi 1. sz. 4. eset), hisz a benne felvetett jogi kétség az örökjog legbensőbb tételeit érinti. Avagy sokat mondtunk-e evvel akkor, midőn az örökhagyó a hagyatékot nagyobb részben kimerítő egyes dolgokat hagyományoz és jogkérdéssé tétetik az, vájjon a hagyományos közvetlenül felel-e az örökhagyó tartozásaiért vagy sem r Nem kell megakadnunk azon, hogy ez anyagi jogi kérdés perjogi köntösben lép fel, hiszen megszoktuk már, hogy irott perjogunk szólal meg akkor, midőn íratlan magánjogunknak kellene szóhoz jutnia. Jelen esetben sem változtat a kérdés magánjogi voltán, hogy a legfelsőbb bíróság azt a per szempontjából fogja fel, azt mondván, hogy jogsérelem a hagyományosoknak a felebbezési tárgyalásra való meg nem idézése, — szerinte «az összes alperesek lettek volna a felebbezési tárgyalásra megidézendők, mert örökhagyó jogait és kötelezettségeit alperesek együttvéve képviselik, ezekre nézve tehát a peres kérdés csak egységesen dönthető el». Az eldöntéshez szó fér, részünkről ahhoz ragaszkodnánk, hogy első sorban az örökös és csakis az vonandó felelősségre és csak a mennyiben ez úton a hitelező teljes kielégítést nem nyerhet, fordulhat a hagyományosok ellen. |ogállam. 2. f. II