Jogállam, 1902 (1. évfolyam, 1-10. szám)

1902 / 2. szám - Glossarium Mediae Et Infimae Latinitatis Regni Hungariae. A Magyarországi Latinság Szótára [könyvismertetés]

IÓ2 BÍRÓI GYAKORLAT. Perjogi nyelven : az örökhagyót kötelezettségei tekintetében a hagyományosok az örökösökkel csak akkor képviselik együttvéve és csak akkor dönthető el mindannyiukra egységesen «a peres kérdés», ha a hagyományosok felelőssége előre is bizonyos, vagyis, ha az örökhagyó ellen érvényesített követelés meghaladja az örökösöknek tényleg jutóit hagyatékot. Tehát nem a hagyományok és a hagyaték, hanem a tartozás és az örökrés^ közötti viszony dönt a hagyományosok felelőssége és ennek folytán az örökösök és a hagyományosok perbeli érdekeltségének egysége felett is. Mindegy, elvi szempontból nagyobb örömmel üdvözlendő egy döntés, melynek helyessége felől vitatkozhatunk ugyan, mint száz kétségtelen ki- és beszámítás! Ezzel nem akarjuk azt állítani, hogy az örökjogban is ne volna olykor a legszorosabb összefüggés a számok és a jog között. Gondoljunk csak az özvegyi jog mértékének végrendeleti megszabására, az «illendő tartás» fogalmára és nyomban szemünkbe ötlik, hogy legfelsőbb bíróságunk mily merőben anyagi intézkedést tesz akkor, midőn az özvegy rangszerü tartását mennyiségileg felemeli. Hogy ilyenkor rendesen és tehát az utolsó eldöntés alá került esetben is (C. 3910/901. Jogt. Közi. 1901. évi 51. sz.) nem hivatkozik az 1840. évi VIII. t.-czikk 19. íj-ra, az csak fájlalandó, — ez a köztudatba át nem ment és mégis mai családi vagyonjogunk és örökjogunk sarkkövéül szolgáló törvény e mellőzést nem érdemli ! Valaminthogy Werbőczy (I. rész. 52. tit. 4-§.) sem azt, melyet a Curia 1545/901. számú (Ügyvédek Lapja 1901. évi 46. sz.) eldöntése reá ró. Az országbírói értekezlet 7. §-a alapján kitagadható a gyermek «si cum maleficis vei aliis nefandae vitás hominibus contra voluntatem patris perseveraverit» . . . Vájjon nagyon eltávozott volna-e a Curia Werbőczy szellemétől, ha a «nyilvános szerelmi viszonyt» és «az örökhagyó családjára szégyenthozó életmódot folytatott« egyént kitagadhatónak jelentette volna ki ? Azt hiszem nem, ámbár a «bona paterna prave consumendo» Werb. id. hely) fenn nem forgott is, a kitagadhatóságot ki kellett volna mondani. Hogy ezt követeli jelenlegi erkölcsi felfogásunk is, arra elég bizonyíték a magánjogi Tervezet 1976. §. 4. pontja. Nem szólok a szóban forgó eset tényleges eldöntése ellen, hisz az Indokolásból kitetszőleg a szerelmi viszony és botrányos életmód nem volt bizonyítva, de igenis az ellen, hogy az idézett Ítéletben Curiánk elvileg kijelenti, hogy Werbőczy I. r. 52. §-a szerint a botrányos életmód nem kitagadási ok. Ha régebbi törvényeink és jogunk birói gyakorlatunkban ma már csak igen kis hullámokat ver is, annál jobban hangsúlyozza ez az ujabb tudományos irányokat és különösen a modern jogoknak ama törekvését, hogy az egyes jogi fogalmakat egymástól élesen elválaszsza és megkülönböztesse. így kizárja Curiánk (1207/901. Ü. L. 1901. évi 55. sz.) az örökjogi közvetlen érdekeltek közül azt, ki igényét érvénytelen szóbeli végrendeletre támasztja, nevezetesen megtagadja tőle az Írásbeli végrendelet me°támadásá-