Jogállam, 1902 (1. évfolyam, 1-10. szám)

1902 / 2. szám - Glossarium Mediae Et Infimae Latinitatis Regni Hungariae. A Magyarországi Latinság Szótára [könyvismertetés]

IRODALOM. |uk Bartalban, a ki azt magyarázza meg, hogy Romulus nyelvén hogy gönci' ilkodott, irt és beszélt az Árpád nemzete. Ismeretes a szakemberek előtt, hogy most dolgoznak a német tudósok a Thesaurus linguae Latináé és a Vocabularium iurisprudenti;t Romanse összehordásán, most rakják le a mély és széles alapokat az ókori latinság dogmájához és történetéhez. A Bartal Glossariuma a középkori jogász és nem jogász latin nyelv magyarországi múltját örökíti meg. Természetes tehát, hogy a Bartal Glossariuma, mint egyik oszlop, fog ráilleszkedni arra a fundamentumra, a melyen a Thesaurus linguse Latinse alapos munkásai dolgoznak. Bartalnak és az Akadémiának köszönheti hazánk, hogy a mi középkori latinságunk nagy szótára már kész és megjelent, holott a többi nemzet, a német, a franczia, az olasz, kénytelen beérni és dolgozni az általános, de helyi •és nemzeti különlegességekre ki nem terjedő Du Cange könyvével, s az emiitett nagy nemzetek csak Bartal után fogják feljegyezni a középkori latinságnak hazájok területén töltött életét. Bartal után, sőt mondhatom, hogy Bartal nj-omán fognak munkálkodni. Es igy a zajtalanul megjelent Glossarium nem csak becses kutatás, hanem irányt ad a külföld jövő kutatóinak, hogy milyen uton-módon haladjon ezután a középkori nyelvbuvárlat, t. i. hogy legyen az helyi és nembeli vonatkozású. Ha országonként elkészülnek a szótárak, akkor fog elkészülhetni az uj Du Cange. A jövő működésének európai perspectiváját adja s mutatja nekünk Bartal. Helyesen cselekedett ő mint magyar akadémikus, hogy a magyarországi latinság felderítésére vállalkozott. De helyesen tett a tárgy érdekében európai szempontból is. Mert a középkori latinság európai tiszta képét csak ugy fogják az uj Du Cangeok megrajzolhatni és hiven ecsetelhetni, ha minden nagy és számottevő nép latinsága külön fel lesz kutatva és be lesz mutatva. «Dass Ihr Vaterland unter Allén Culturvölkern das erste war, das diese Aufgabe erfasst hat, . . . ist ein voller Ruhmestitel», irja Bartalhoz Haliéból 1901 október 17-iki levelében dr. Wissowa György egyetemi tanár. Bartal, a nagyérdemű szerző, az Előszóban felhívást intéz mindazokhoz, a kik e szótárral foglalkoznak, hogy az előforduló hiányokra és tévedésekre a szerzőt figyelmeztetni szívesek legyenek. De mivel igaz, a mit a szerzőtől tanultam, hogy verissimum sit verba tantum movere, exempla vero trahere, példát adok magam, és mint romanista (de nem a szótár értelmében), közlök egy-két helyesbítést, hogy példámat más tudományok szempontjából mások is kövessék. Ha jogász is nézte volna a szókincset, nem maradt volna közte «ab intestato» mert ez nem középkori, hanem classikus latin kifejezés, (hereditas ab intestato pl. Dig. 5. 2. 6.; Dig. 29. 2. 59; Cod. 6. 58. 14. §. 2.). Az • actio» (8. lap) megmagyarázására idéztetik: actio nihil aliud est quam ius persequendi in iudicio quod sibi debeatur. A jogás^ oda irta volna,