Jogállam, 1902 (1. évfolyam, 1-10. szám)

1902 / 2. szám - Előadói tervezet a jog- és államtudományi államvizsgáról és a jogi oktatásról

i48 MAGYAR JOGÁSZEGYLET. bői kiemelve, hatását veszti is : megbecsülhetetlen hasznára lehet készülőfélben lévő bűnügyi reformunknak az intő szózat, mely rámutat arra, hogy az eddigi kísérletek eredményeinek fényessége jórészt csak visszfénye annak az optimizmusnak, melylyel ez eredményeket világszerte fogadták ; s a tanulság, hogy e feltételes elitélés intézményét veszély nélkül mi is csak abban a szük körben tehetjük magunkévá, a melyben az — még a kísérlet balsikere esetén is — nagy bajokat nem okozhat. Dr. Zachár Gyula, budapesti ügyvéd, a deczember 7-iki ülésen bemutatta közelebb megjelenendő könyvét, mely a polgári törvénykönyv tervezete birtoktanának kritikájával foglalkozik. Megerősített ez az est abban a meggyőződésünkben, hogy a Jogászegylet előadásai niveauját nem emeli az az ujabban szokássá váló gyakorlat, hogy jogi íróink könyvük kivonatos tartalmával egyleti előadás keretében ismertetik meg a teljes-ülések látogatóit, s az egylet azután magát a könyvet saját kiadmányaként közreadja. Időközben Pattantyús Ábrahám, fegyházi orvos, ugyancsak ily formájú előadást tartott folyó év január hó 4-én a progressiv börtönrendszer hatásáról a letartóztatott egészségi állapotára. Érdekesen fejtegette, hogy a progressiv börtönrendszer uralma alatt alig 2o°/0-ról több mint 30%-ra emelkedett a büntetés első 5 esztendejében elhalt fegyenczek száma. A halandósági számarány e feltűnő emelkedését első sorban a teljes magánelzárás felette hosszú tartamában találta. E mellett tökéletlen a progressiv rendszer végrehajtása : az éjjeli elkülönítés a magánzárkák hiányában keresztül nem vihető és a közös munkáltatás sem felel meg a büntetés czéljának. De visszatérve tárgyunkhoz, ime rövid hat heti időközben ez tehát a harmadik eset egyes könyvek emiitett bemutatására, a mi a jelzett szokásnak ha nem létezését, de keletkezőben levését mindenesetre bizonyítja. Nézetünk szerint e gyakorlat mégsem «usus», hanem «abusus». Határozottan azt állítjuk — s magunk mögött tudjuk ez álláspontunkban a jelenvoltak nagy többségét — hogy az említett három est előadója mindegyikének tudása, készültsége, éleselmüsége felét érvényesületlenül hagyta, illetőleg érvényesülésének útját állta az előadási formák e legháládatlanabbika. S ez nagyon természetes. Nem szólva arról, hogy kivételes előadó képességet feltételez, egy nagyobb mű egymástól távol álló részeit oly szoros közelbe hozni egymás mellé, hogy a más képet alkotó mozaik-darabok egy ujabb, kisebb, s mégis teljes képet adjanak : a hallgatóság el nem nyomhatja egyrészt azt a bántó; tudatot, hogy a logikai láncz leglényegesebb szemeit elrejtik előle, másrészt azt a vigasztalást (mely a figyelésre irányzott akaratot teljesen lefegyverzi), hogy «hiszen teljesebben és jobban megkapom majd ugyanezt nyomtatásban». Nincs haszna tehát ebből a gyakorlatból az előadónak — mert a saját jelentőségét és értékét csökkenti vele — s nincs a Jogászegyletnek sem, mert nagyobb nyomatási és kezelési költségek ellenében gyöngébb előadásokat kap. Igaz, jogi könyvet kiadni Magyarországon igen nehéz, s a Jogászegylet kitűzött czéljait követi, ha valóban érdemes munkákat a könyvpiaczra segit. De lehet; ezt a czélt a saját és a hallgatóság, no meg a szerző érdekeinek megóvásával