Jogállam, 1902 (1. évfolyam, 1-10. szám)

1902 / 2. szám - Előadói tervezet a jog- és államtudományi államvizsgáról és a jogi oktatásról

MAGYAR JOGÁSZEGYLET. I49 más uton is szolgálni. A Jogászegylet kiadhatja a Tervezet birtoktanáról szóló könyvet a maga kiadványai közt akkor is, ha szerzője azt nem mutatja be a teljes ülésen, hanem önálló előadást tart ott a Tervezet birtoktanáról, akár ugyanazon érvek teljes vagy részleges felhasználásával, ugyanazon álláspont megvédésével, mint a melyet könyvében találunk meg s egyszerűen utal arra, hogy azonos tárgyú könyve a Jogászegylet kiadványai közt meg fog jelenni. A szerző — ezt sokan tudják tapasztalásból — minimális fáradsággal állithat össze könyve anyagából egy felolvasásra valót : összefüggő, teljes értekezést ; az egylet élvezetes és tanulságos estét szerez hallgatóságának s a könyv kiadásával — egy fillérnyi tuikiadás nélkül — alapszabályszerü rendeltetésének szolgál, mert hiszen czéljául tűzte ki, többek között, jogi müvek kiadását is. Csak őszintébb az eljárás e módja — a mit azonban annak nem hibájául kell felróni. A mi dr. Zachár Gyula előadásának érdemét illeti, arról épen a most tárgyalt okból könyve megjelenése előtt nem merünk nyilatkozni. Az, a mit ott hallottunk, s a mennyire az összefüggés hiányos volta miatt a gondolatmenetet követni képesek voltunk, nem derített világosságot a magánjog ez oly végtelenül szövevényes és sikamlós mesgyéjére. Egyetértve dr. Almási Antal felszólalásával, nem is hinnők, hogy a Tervezet szerkesztői mindezeket ne mérlegelték (s még kevésbbé, hogy ne ismerték) volna, a mikor a birtok kérdéseit kellett megoldaniok. S legkevésbbé sem mondható, hogy a detentor és possessor közti különbség fenntartása — melynek hive előadó — oly igen mintaszerű megoldásra segítené e kérdéseket. A házasságon kivüli gyermekek ügyét hozta szőnyegre dr. Sipőc^ László a mult hó 14-én megtartott előadásával. Az ennek nyomán kifejlődött és a január 1 i-iki ülést is betöltött érdekes vita során dr. Márkus Dezső, dr. Várady Zsigmond és dr. Szakolczay Árpád véleményeit hallottuk a kérdésről, mely nem annyira jogi tudás, mint legislatorius inventio dolga : megtalálni azt a «formulát'), mely mellett a törvénytelen gyermekek helyzete javítható a nélkül, hogy a családi béke érdeke veszélybe jusson. A lényegében conservativ irányt annyira dogmául fogadták el mindazok, a kiknek a polgári törvénykönyv elkészítése körül szavuk van, hogy az előadónak álláspontjával szemben felhangzott javaslatoknak vajmi kevés reményük van a megvalósulásra. A monogám család elve van olyan alaposzlopa a mi mai társadalmi rendünknek, mint a magántulajdon elve; a monogám család elvén ütne oly rést a törvénytelen gyermek családtagul való elismerése (és a mi ezzel együtt jár, öröklési joga atyja után s a törvényes gyermekével egyenlő tartási igény stb), a mekkora rést ütne a magántulajdon elvén pl. a munkásnak a munkája tiszta hozadékához való joga elismerése. Nem kívánhatni komolyan e^ry kifejezetten a «conservatio» a'apján álló codificatiotól, hogy ily lépésekre elhatározza magát. A mit kívánni lehet, az csak annyi : a törvénytelen gyermek vagyoni helyzetét tűrhetővé tenni s ezzel és egyébbel biztosítani azt, hogy kellő neveltetésben lesz része, és társadalmi tekintetben szülőinek