Jogállam, 1902 (1. évfolyam, 1-10. szám)

1902 / 2. szám - Ingyenesség a polgári törvénykönyv tervezetében

INGYENESSÉG A POLG. TÖRV.-KÖNYV TERVEZETÉBEN. I 37 t Tehát a vevő nem ingatlant, hanem csak mint egyszerű csődhitelező, néhány százaléknyi kártéritést követelhet (18. §. est.}, sőt ha ő sem teljesített még, a tömeggondnok az egész vételtől el is állhat '20. §. est. , — mindezt azért, mert a vagyonbukott kegyeskedett a rosszhiszemüleg adott ajándékot elfogadni! Avagy az i 104. §. «ugyanazon feltételeit» nem a megs?er%ő, hanem a% elidegenítő személyére kell értenünk ? Bárha! Azonban ekkor csak más szavakat használunk, tényleg elemeltük a rosszhiszemű szerző jogát, mert hisz az elidegenítőtől való szerzés legelső «feltéte{e» - hogy közvetlenül az elidegenítőtől történjék. Különben sem iehet a Tervezetet ily erőszakosan magyaráznunk, ha megtámadásra gondolna, nem beszélne — és ne is beszéljen —• átengedésről! Nagyon is «túlmegy »> ' tehát az 1 io.j. §. 2. bekezdése a létező jogon, de igazságos-e ez és sürgősen szükségünk van-e ily újításra, midőn gyakorlatunk kijegeczesitette és legkiválóbb dogmatikusunk oly gyönyörűen megállapította a rosszhiszemű második vevő 2 ellen való tulajdonszerzés végetti megtámadást? Nem volna-e a Tervezet szándékának is megfelelőbb, ha e melleit maradnánk és a\t legfeljebb oda tágítanák, hogy e megtámadás megilleti a^ első vevőt akkor is, ha a~ ingatlan nincs annak tényleges birtokában ? J o Részemről az 1 104. §. 2. bekezdésének e módosítását és ehhez képest a jelenlegi szabálynak kizárólag az ingókra leendő korlátozását akkor is szükségesnek tartanám, ha nem is fogadtatnék el az a gyökeresebb második, melyet egyebütt3 megpendítettem. V. Kötelmi jogi szempontból az ingyenes juttatások között védendő minden az ajándékozáskor már érdekelt nem ingyenes alapú hitelező, tehát az ajándékozó vétséghitelezője csakúgy, 1 V. ö. Indokolás III. k. ?oo. 1. 2 Es tehát még sokkal inkább ingyens\a\ö. 3 Jogt. Közlöny 1901. évi 41. sz. A Tervezet delictuma cz. czikkemben.